A többihez nagyon hasonló pénteki nap volt a mai: ima, reggeli, angolóra, majd hétvégi bevásárlás (ismét egyedül, amit nem is bántam, mert így közben az utolsó dolgokat is be tudtam szerezni, amit haza akartam vinni a családnak karácsonyra, és még néhány könyvet is vettem a tartalék pénzemből, mert láttam most néhányat az üzletben, amit régóta kerestem, például Youngtól A viskót, és egy Clive Cussler regényt is a Dirk Pitt sorozatból, amikre nagyon kíváncsi voltam már).
Délután ismét bementem a központba a Szentlélek-szeminárium utolsó előtti részére, de sajnos ez most nem pont olyan volt, mint a többi, ugyanis nem volt meghívott tanító, hanem egy rövid bevezető után, amit az egyik szervező mondott, csoportos beszélgetés volt végig. Most nem voltunk sokan, csak úgy kb. 18-an, így elfértünk egy körben, s mindenki hozzászólhatott, de annak ellenére, hogy elhangzott néhány érdekes gondolat, meg egy helyen és is megosztottam valamit, nem igazán ragadott meg annyira az este, mint általában szokott.
Miután hazaértem, gyors tusolás után nekifogtam olvasni, mert volt még másfél fejezetem abból a könyvből, amit másnap vissza kellett vigyek a könyvtárba. Eddig is izgalmasnak találtam a könyvet, de a vége nagyon meglepett. Amikor szétnéztem a könyvtárban, hogy milyen jellegű könyveik vannak, akkor bukkantam rá egy sorra, ahol ázsiai és afrikai írók művei sorakoznak, és ez a könyv már méterekről szemet szúrt a fekete írók polcán. Nem igazán tudnám megmondani, hogy mi tűnt fel benne, mert se túlságosan szép vagy díszes borítója nem volt, se a mérete nem volt feltűnően nagy vagy kicsi, egy egyszerű átlagos könyv volt, de én valahogy mégis távolról felfigyeltem rá. Elolvastam a hátán a leírást, amiből az derült ki, hogy Tsotsi (a főszereplő neve és egyben a könyv címe is) egy dél-afrikai város szegényebb negyedében élő fiatal fiú, aki egész élete során csak lopott és gyilkolt, viszont egy nap minden megváltozik, amikor hirtelen hozzákerül egy kisbaba. Valami megfogott benne, és mert úgy gondoltam, hogy érdekes lehet a történet, s úgy tűnik, hogy szép vége is lesz, ezért kivettem a könyvtárból, s nem sokra rá elkezdtem olvasni. Az elején elég durván írta le az életüket. Nagyon kegyetlen világban élnek. Tsotsi egy bandavezér, aki minden nap kitalálja, hogy hova menjenek aznap, és aki kinézi az áldozatot, akit kirabolnak és megölnek. Boston, aki a tanultabb négyük közül (hisz ő még az egyetemet is elkezdte, de kicsapták utolsó éven) a többiekkel ellentétben nem érzéketlen, és egyáltalán nem ért egyet azzal, amit és ahogy csinálnak, s amikor ezt szóvá teszi, s emellett még azt a szabályt is megszegi, hogy Tsotsi múltjáról kérdezzen (ami azért nagyon kellemetlen a számára, mert ő maga se emlékszik semmire a gyerekkorából), és még Istent is megemlíti, akkor a bandavezér félholtra veri, majd elmegy kiszellőztetni a fejét. A város egy távoli részében áll meg pihenni néhány fa alatt, ekkor lát meg egy nőt, aki nagyon sietősen halad felé az úton kezében egy cipős dobozzal. Amikor odaér a nő a fákhoz, Tsotsi rátámad, de hirtelen zajt hall a cipős dobozból, ami megzavarja. Ekkor veszi észre, hogy egy kisbaba van benne. A nő felé nyújtja, ő megfogja, s amíg leblokkolva áll a gyerekkel a kezében, a nő elszalad. Teljesen összezavarodik, és nem igazán tudja, hogy mit csináljon vele, de egy idő után rádöbben, hogy ez valami értékes, egy baba, amiből majd egy ember lesz, s így eldönti, hogy megpróbálja életben tartani. Másnap tejet vesz neki egy üzletben, megeteti, és amíg így foglalkozik vele, egyre több dolog kezd neki is eszébe jutni a saját gyerekkorából. Az elején nem igazán tudja hova tenni ezeket az emlékeket, de érzi, hogy fontos a múltja, s szeretne többre emlékezni, s ahogy a babával törődik, nemcsak egyre több minden jut eszébe (például az igazi neve, és hogy hogy került az utcára), de más is kezd megváltozni benne, például, amikor utána levő este elindul, hogy elkapja a kiszemelt áldozatát (egy útszéli nyomorékot), mire utoléri, és már jóformán a kezében tartja, hirtelen elkezd részvétet érezni iránta (életében először), és végül mégse öli meg, hanem hagyja elmenni, s a pénzét se veszi el. Ő maga se érti saját viselkedését, és bármit megadna érte, ha megtudhatná, hogy mi és miért történik vele, így eszébe jut Boston, akinek a szavai kiváltották ezt az egészet, s aki emellett tanult, így elindul a felkeresésére. Egy kocsmárosnő padlóján talál rá borzasztó állapotban. Magához veszi és saját házába viszi a még azóta is eszméletlen társát, és gondoskodik róla, amíg magához tér, majd elmeséli neki, hogy mi történt vele azóta, hogy ő azokat mondta neki, és kérdezi, hogy mit jelent mindez. Boston azt feleli, hogy ezek kétségtelenül a változás jelei, majd további kérdéseire válaszul csak annyit mond, ezek a miértek Istenre vonatkozó kérdések, majd kisétál tőle. Tsotsinak eszébe jut, hogy van a közelben egy templom, és odamegy, hogy választ találjon a kérdéseire. Egy kisfiú segít ott a gyomlálásban és harangozásban. Tsotsinak nincs bátorsága bemenni a templomba, kicsit attól távolabb ül le a járdára, de a kisfiú, aki épp akkor teázik a kertben, látja rajta a fáradtságot és zavart, s megszólítja.
(Megpróbálkoztam a részlet lefordításával, mert nagyon tetszett ez a jelenet, hisz annak ellenére, hogy így olvasva elég abszurdnak tűnik, mégis nagyon valóságos abban a környezetben, és számomra nagyon sokat mondott, az, ahogy ez a kisfiú "evangelizál" a maga egyszerű módján, szegényes és hiányos ismeretei ellenére is, és valójában bármennyire is bután hangzik néha, amit mond, a másiknak pont erre van szüksége.)
- Túl sok ez a tea egy személyre, öntsem ki? Nem kér még valaki egy kis meleg teát, például te? - mondja ránézve.
A fiatalember egy ideig zavarodottan néz Izajásra, aki felajánlotta neki az italt. Egy pillanatig vissza akarta utasítani, de végül mégis odament hozzá, melléült és elfogadta, közben pedig a templomot vizsgálgatta.
- A Megváltó Krisztus Temploma - mondta Izajás.
- Isten.
- Igen, így van.
- Ott. Bent.
- Bent - közben az idegen visszaadta neki a teásbögrét - Én harangozok. Vasárnaponként és az esti énekek előtt. Én harangozok. Hallottad már, nem? Az én vagyok.
- Miért harangozol?
- Hogy hívjam a többi embert is, hogy higgyenek Istenben. Tudod, néhányan lusták, és nem akarják meghallani.
Amikor a hölgy kijött a templomból, hogy újra gyomlálni küldje Izajást, a fiatalember elment, de miután a nő visszament a templomba, ő is visszajött, és a kerítésen túlról kérdezte:
- Voltál már odabent?
- Mire gondolsz, ember, én harangozok, már mondtam. Vasárnap és az esti énekek előtt.
- Bent.
- Épp ott. Az ajtónál. Ott függ a kötél.
- Mi van odabent?
- Az orgona. Tudod, a zene. A padok, a gyertyák és Jézus Krisztus a kereszten. Jézus.
- Odabent.
- Odabent a kereszten.
A fiatalember leült a járdára, úgy kérdezgette tovább a kerítésen keresztül:
- Mit csinál?
- Hogy mit csinál? Hát meghalt.
- Halott.
- Megölték. Feltették a keresztre és meghalt.
- Miért, mit csinált?
- Az apja küldte.
- Az ki?
- Isten.
- Igen, mesélj nekem Istenről.
- Miért kérded ezeket? Miért nézel ki ilyen fáradtnak?
- Valamit akar tőlem. Na, mesélj Istenről!
- Isten alkotta a világot. Ő alkotott mindent. Téged, engem, az utcát, mindent.
- Folytasd!
- Lássuk csak... egyszer elkezdett túl sokat esni, és a víz megnőtt nagyon magasra, és elárasztott mindent, s ő úgy mentette meg, hogy mindent betett hét nap és hét éjszaka alatt egy nagy hajóba, amit egy Mózes nevű ember vezetése alatt építettek, akit jó pásztornak nevezünk, és aki bevitorlázott a hajóval az ígéret földjére. Később Mária és József megszülték Jézust.
- Ennyi az egész?
- Eddig jutott el Ramsy atya. Minden vasárnap mesél egy keveset.
Mindeközben észrevette Izajás, hogy megint elvétette a sort a gyomlálásban, így igyekezett helyrehozni a hibát. A fiatalember tovább kérdezte:
- Hol van Isten?
- Mindenütt. De leginkább odabent - s a templom felé intett.
- Mit akar?
A fiú hosszasabban elgondolkodott, mielőtt válaszolt:
- Hogy az emberek jók legyenek. Tudod, hogy hagyják abba a lopást, ölést, rablást.
- Miért akarja ezt?
- Mert ez bűn.
- Mi az a bűn?
- Rablás, lopás, ölés.
- Mi történik, ha ezeket teszed?
- Hát... Az Úr Jézus Krisztus megbüntet téged. Te csinálod ezeket?
- Mit értesz az alatt, hogy megbüntet?
- A pokolba küld.
- Megöl?
- Talán.
A fiatalember ezután felállt és elment. Izajás azt gondolta, többet vissza se jön, de pár perc múlva visszatért.
- Mikor fognak legközelebb énekelni?
- Ma. Én harangozok tíz perccel hét előtt. Miért nem jössz?
- Én?
- Gyere, és kapcsolódj be az éneklésbe!
- Én?
- Mondom, bárki jöhet. Ez Isten háza. Én harangozok neki. Eljössz?
- Igen.
- Figyelj csak! Hallgasd ma a harangszót! Téged foglak hívni, hogy higgyél Istenben.
(vö. Athol FUGARD, Tsotsi, Edinburgh, Canongate, 2006, 214-219.)
A továbbiakban utal rá a könyv, hogy aznap este valóban elment a templomba, és igazi találkozásban volt része, aminek hatására sokat változott, és további utalások vannak egy reményteljes jövőre, de hogy milyen lehetett volna ezután az élete, azt sajnos nem tudjuk meg, mert meghal, amikor kicsivel azután megpróbálja kimenteni a kisbabát egy lerombolásra ítélt épületből, de nem ér ki vele időben, és ráomlik a fal. Amikor kiszabadítják a törmelékek alól, mindenki meglepődik az arcán ülő őszinte mosoly láttán, hisz tsotsin (dél-afrikai elnevezés a bandákba verődő fiatalokra, akik kegyetlenül lopnak és gyilkolnak) még sosem láttak ilyen mosolyt.
Nagyon meglepődtem ezeken a fordulatokon, mert amikor a könyvet kivettem a könyvtárból, egyáltalán nem is gondoltam rá, hogy akár lelki mondanivalója is lehet majd, pedig egyértelműen a megtéréséről szól a történet, és nagyon bátorító látni, hogy még egy ilyen helyzet sem teljesen lehetetlen, hogy ebből is lehet kiút, azon kívül pedig tényleg nagyon megfogott a kisfiúval folytatott párbeszéde, ami elgondolkoztatott arról, hogy mi többnyire ennél pontosabb és részletesebb ismeretekkel rendelkezünk, és mégse evangelizálunk, pedig lehet, hogy bizonyos helyzetekben csak egy ennyi is elegendő lenne. Így újra elhatároztam, hogy szeretnék jobban figyelni a környezetemben levő emberekre és az evangelizációra, mert valószínű nem azt fogják kérdezni, hogy mi van a templomban, de lehet, hogy számomra ugyanilyen banálisnak tűnő kérdések jelentenek másoknak nagy problémát, és megtörténhet, hogy segíthet neki egy megfelelő időben adott válasz, mert rengetegen vannak, akik keresik Istent, de valamilyen kérdésbe vagy akadályba ütköznek, és szükségük van segítségre a továbbjutáshoz.
Még egy megjegyzés: utólag láttam, hogy van a könyvnek filmfeldolgozása is ugyanezzel a címmel, de ahogy egy leírást olvastam róla és megnéztem a trailert, láttam, hogy bár a szereplőknek egy része közös, a történetet teljesen átalakították, és egészen másról szól az egész, így ha valakit véletlenül érdekelne konkrétabban, akkor feltétlenül a könyvváltozatot keresse.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése