Az elmúlt hét nagyon mozgalmas volt. Alig érkeztem vissza (jóformán még félig betegen) a vakációról, egyből elkezdett zajlani az élet. Már régóta szervezzünk a flashmobot, de most kezdtek nagyon is felgyorsulni az események, mivel ez volt az utolsó hét, és még nagyon sok volt a tennivaló, megszerveznivaló és beszereznivaló. Személy szerint a szombat esti teázásért és zsíros-kenyerezésért feleltem, bár ez is csak kedden derült ki, és az igazán nagy hajtás csak szerdán kezdődött. Csütörtökön az ima után tartottunk egy főpróbát. Kíváncsian mentem el, mert azóta, hogy elkezdődött a szervezés, még sosem láttam, hogy egyszerre hét embernél több táncolta volna el a koreográfiát, márpedig ez két nappal az esemény előtt nem túl biztató, s mint a próbán kiderült, nem igazán tudja mindenki a táncot, s összhangról sem nagyon lehetett beszélni. Nem igazán tudtam, hogy mire számíthatunk, mikor láttam, hogy milyen kevesen vagyunk, és hogy mennyire szét vagyunk esve, annál is inkább, mert másnap már a téren kellett ezt eltáncolni.
Korábban, 2011. december 9 és 10-én már volt egy hasonló keresztény flashmob itt Kolozsváron, mindkét este a főtéren táncoltunk, csodálatos és nagyon áldott egy alkalom volt mindkettő, hatalmas tömeg táncolt, és rengeteg néző is volt, de akkor már nyár végén elkezdődött a szervezés, és a tánctanítás is sok héten keresztül zajlott. A rendezvény előtt két főpróba is volt, és mindkettőn rengetegen voltunk. Most ezzel szemben nekem úgy tűnt, hogy meglehetősen kevesen vagyunk. Ez talán azzal magyarázható, hogy idén úgy alakult, hogy épp egy pár héttel a húsvéti vakáció előtt kezdődtek el a tánctanítások, és a vakáció miatt is majdnem másfél-két hét kiesett, így kevesebb ember tudott bekapcsolódni. Ettől függetlenül azokkal, akik ott voltak a főpróbán, sikerült megbeszélni, hogy nagyjából milyen lesz a lefolyása az egésznek, és többször is elpróbáltuk. Úgy váltunk el, hogy találkozunk másnap a téren, s addig is még gyakoroljunk otthon.
Péntek délelőtt a flashmobhoz szükséges dolgokat próbáltam beszerezni, így telefonálgattam és egyeztettem még emberekkel. Kint meglehetősen borús volt az idő, és úgy péntekre, mint szombatra esőt mondott az időjárás-előrejelzés, ez szintén nagyon nyugtalanított. Délután hamarabb mentünk, hogy tudjunk még imádkozni a flashmobért. Kértük az Úr áldását mindhárom alkalomra, és hogy szóljon ezáltal az emberekhez, ezen kívül pedig imádkoztunk azért is, hogy ne essen az eső, és minden rendben menjen. Mikor elérkezett az idő, kimentünk a térre, ami meglehetősen üresnek tűnt, majd miután elkezdtek gyűlni egy páran, azután is az volt az érzésünk, hogy csak mi vagyunk ott, akik táncolni fogunk, és nincsenek nézők, akik épp arra járnak, mert a déli eső mind elkergette az embereket. Amíg a különböző előkészületek zajlottak, hirtelen arra lettünk figyelmesek, hogy kisüt a nap, és annak ellenére, hogy még mindig hűvös volt, kezdett kitisztulni az ég, majd hét után pár perccel elindult a zene, és elkezdődött a tánc. Egyik mozdulat követte a másikat, egy darabig csak magam elé néztem a földre, de mikor egy pillanatra feltekintettem, azt láttam, hogy előttem széles sorokban állnak az emberek, s néznek minket, vagyis a szomorkás idő ellenére mégiscsak kerültek emberek is, akik kíváncsiak voltak erre, s az utólagos visszajelzések alapján sokukat meg is érintette, amit láttak.
Szombaton reggel ismét be volt borulva. Ömlött az eső, amikor a Iulius Mall fele mentünk. A bevásárlóközpontban nem zavaró, ha kint esik, de az esti alkalom miatt ez nagyon aggasztott. Valamivel hamarabb ott voltunk, így ismét tudtunk egy rövidet imádkozni kezdés előtt, majd kimentünk a központi részre, s néztük, ahogy gyűl a tömeg. Sokkal többen voltunk, mint előtte való este, hisz több keresztény rendezvény és találkozó is volt a hétvégén, s onnan is átjöttek az emberek. Miután elindult a zene, kitöltöttük a rendelkezésünkre álló teret, s az egész Iulius Mall zengett Az egész föld felett című dal háromnyelvű változatától, s az arra járók megálltak egy percre, hogy megnézzék, mi is történik. Csodálatos élmény volt a más nemzetiségű és felekezetű testvérekkel egységben, teljesen felszabadultan énekelni és táncolni, hisz ez nem csupán egy dal és néhány mozdulat volt, hanem ezzel egyúttal meg is vallottuk, hogy Jézusban hiszünk, aki feltámadt és él, hogy átadtuk Neki az életünket, s Vele járunk, ez pedig hatalmas örömmel tölt el bennünket.
Délután csodálatos módon elállt az eső, és gyönyörű napsütéses idő lett, olyan igazán szép tavaszi délután, amiért nagyon hálás vagyok Istennek, de ekkor még nem tudtam megnyugodni, ugyanis a tennivalók nagy része még hátra volt. Sikerült megvenni a kenyereket, majd az utolsó percekben a teához valót, és azt is, ami majd rákerül a kenyérre. A lányok segítségével hamar megkentünk a hét hatalmas kenyeret, és végül a tea is időben elkészült. Mire mindent lehordtunk, arra már el is érkezett az idő az esti, utolsó alkalomhoz. A terep nem volt olyan sima és egyenletes mint a másik két helyen, de ez nem akadályozott meg minket abban, hogy itt is hatalmas örömmel táncoljunk. A bentlakó egyetemisták közül többen is lejöttek az udvarra, de olyanok is voltak, akik az épület ablakából figyelték ezt a "rendkívüli" jelenséget. Miután befejeződött a nem több, mint tíz perces utolsó flashmob is, a két nap lezárásaként még ott maradtunk egy kicsit beszélgetni a bentlakások között a kertben. Tea, zsíros- és lekváros kenyér bőven volt, közben pedig továbbra is sütött a nap.
Olyan hamar eltelt ez a pár nap, hogy el sem tudom hinni. Elképesztő, hogy milyen hamar lejárt, pedig olyan csodálatos volt, hogy azt le sem tudom írni. Minden egyes alkalommal egyre szabadabbnak éreztem magam, azon kívül meg hatalmas örömet is éreztem közben. Ha tehetném, s rajtam múlna, azt mondanám, hogy ne hagyjuk abba, hanem folytassuk, és mutassuk be még minimum öt másik helyszínen is, hogy legalább a város tizede láthassa, és lehetőség szerint talán meg is érezze azt, amit mi közben átéltünk.
Sajnos hiába írok akár további két oldalt róla, akkor sem fogom tudni jobban elmondani, hogy milyen volt, de aki kíváncsi rá, azt buzdítom, hogy legközelebb csatlakozzon, mert hiszem, hogy lesz legközelebb, addig is megmarad a Keresztény Kolozsvár honlap, ahol tovább lehet keresgélni.
Ízelítőként néhány kép a péntek esti alkalomról (Kolozsvár főtere, 2013. április 12. 19:00):
Szombaton reggel ismét be volt borulva. Ömlött az eső, amikor a Iulius Mall fele mentünk. A bevásárlóközpontban nem zavaró, ha kint esik, de az esti alkalom miatt ez nagyon aggasztott. Valamivel hamarabb ott voltunk, így ismét tudtunk egy rövidet imádkozni kezdés előtt, majd kimentünk a központi részre, s néztük, ahogy gyűl a tömeg. Sokkal többen voltunk, mint előtte való este, hisz több keresztény rendezvény és találkozó is volt a hétvégén, s onnan is átjöttek az emberek. Miután elindult a zene, kitöltöttük a rendelkezésünkre álló teret, s az egész Iulius Mall zengett Az egész föld felett című dal háromnyelvű változatától, s az arra járók megálltak egy percre, hogy megnézzék, mi is történik. Csodálatos élmény volt a más nemzetiségű és felekezetű testvérekkel egységben, teljesen felszabadultan énekelni és táncolni, hisz ez nem csupán egy dal és néhány mozdulat volt, hanem ezzel egyúttal meg is vallottuk, hogy Jézusban hiszünk, aki feltámadt és él, hogy átadtuk Neki az életünket, s Vele járunk, ez pedig hatalmas örömmel tölt el bennünket.
Íme egy felvétel a szombat déli alkalomról (Iulius Mall, 2013. április 13. 12:00):
Délután csodálatos módon elállt az eső, és gyönyörű napsütéses idő lett, olyan igazán szép tavaszi délután, amiért nagyon hálás vagyok Istennek, de ekkor még nem tudtam megnyugodni, ugyanis a tennivalók nagy része még hátra volt. Sikerült megvenni a kenyereket, majd az utolsó percekben a teához valót, és azt is, ami majd rákerül a kenyérre. A lányok segítségével hamar megkentünk a hét hatalmas kenyeret, és végül a tea is időben elkészült. Mire mindent lehordtunk, arra már el is érkezett az idő az esti, utolsó alkalomhoz. A terep nem volt olyan sima és egyenletes mint a másik két helyen, de ez nem akadályozott meg minket abban, hogy itt is hatalmas örömmel táncoljunk. A bentlakó egyetemisták közül többen is lejöttek az udvarra, de olyanok is voltak, akik az épület ablakából figyelték ezt a "rendkívüli" jelenséget. Miután befejeződött a nem több, mint tíz perces utolsó flashmob is, a két nap lezárásaként még ott maradtunk egy kicsit beszélgetni a bentlakások között a kertben. Tea, zsíros- és lekváros kenyér bőven volt, közben pedig továbbra is sütött a nap.
Flashmob a bentlakások között (Haşdeu, 2013. április 13. 18:00):
Olyan hamar eltelt ez a pár nap, hogy el sem tudom hinni. Elképesztő, hogy milyen hamar lejárt, pedig olyan csodálatos volt, hogy azt le sem tudom írni. Minden egyes alkalommal egyre szabadabbnak éreztem magam, azon kívül meg hatalmas örömet is éreztem közben. Ha tehetném, s rajtam múlna, azt mondanám, hogy ne hagyjuk abba, hanem folytassuk, és mutassuk be még minimum öt másik helyszínen is, hogy legalább a város tizede láthassa, és lehetőség szerint talán meg is érezze azt, amit mi közben átéltünk.
Sajnos hiába írok akár további két oldalt róla, akkor sem fogom tudni jobban elmondani, hogy milyen volt, de aki kíváncsi rá, azt buzdítom, hogy legközelebb csatlakozzon, mert hiszem, hogy lesz legközelebb, addig is megmarad a Keresztény Kolozsvár honlap, ahol tovább lehet keresgélni.
Végezetül pedig itt találjátok a három alkalom összevágott változatát:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése