Ima és reggeli után volt még egy kis időm felmenni a szobába és átnézni az angolos dolgokat, ugyanis ma csak 10:15-re kellett bemenjek az iskolába, mert ezt a napot személyes interjúkra szánta a tanárnő, és mindenkivel külön-külön akart találkozni, hogy megbeszélje, ki hogy halad. Mivel nem tudtam, hogy feladatok is lesznek-e vagy csak beszélgetés, jobbnak láttam ismételni egy kicsit, majd elindultam. Épp akkor érkeztem meg, mikor végzett Binggel. Az elején kellett írni néhány mondatot bizonyos témákról, majd átnézte, és elbeszélgettünk egy kicsit. A múltkori tesztet is kiértékelte. Azt mondta, hogy hibátlan a hallás és az olvasás utáni szövegértésem, viszont az írásban voltak hibáim, és a beszéd megy a leggyengébben. Ezt mondjuk én is tudtam, mert hiába olvastam már Németországban 800 oldalt angolul, és hiába nézek sokszor angol nyelvű filmet, megtanulom belőlük azt, hogy megértsem a dolgokat, azt viszont nem, hogy hogyan lehet folyékonyabb a kommunikációm, és hogy juthatnak hamar eszembe a szavak, ha valamit meg szeretnék fogalmazni, hogy elmondjam valakinek. Ezt csak beszédbeli gyakorlással lehet fejleszteni, úgyhogy azt javasolta a tanárnő, hogy beszéljek olyan sokat angolul, amennyit csak tudok, hisz már két hét alatt hatalmas előrelépést lát, és ha még egy kicsit foglalkozok vele, akár ezen a téren is ugyanolyan jó lehetek, mint a többin. Egy külön feladatot is adott hozzá, amin keresztül ezt javíthatónak látja, mégpedig azt, hogy minden héten meséljek el egy-egy történetet két másik csoporttársamnak, ami bár egy bonyolult legyen, például egy regény eseménye vagy hasonló, hogy legalább öt percig folyamatosan beszéljek róla lehetőleg úgy, hogy a többiek megértsék, úgyhogy már jövő hétre készülhetek egy ilyennel. Amúgy nagyon sokat dicsért, és további tippeket is adott, hogy mivel javíthatok még a kommunikáción, különösen arra vonatkozóan, amit az itteni angol emberekkel folytatok.
A beszélgetés után hazajöttem, majd kis időre rá elmentünk Krisztával vásárolni a hétvégére. Mivel sokáig csepegett és egy hete kidobtuk a tartalék élelmiszerek számára fenntartott hűtőt, nagyon figyeltünk vásárláskor arra, hogy csak annyi élelmiszert vegyünk, amennyit tárolni is tudunk, ugyanis a most használható és meglehetősen kisméretű hűtőbe nem fér bele minden, amit eddig normálisan kettőben tartottunk, úgyhogy nagyon spórolni kell a hellyel. Ettől függetlenül beszereztünk minden valóban szükséges dolgot, majd hazajöttünk. Én faltam egy keveset, majd egyből fordultam is vissza, mert akartam menni úszni. Miután jó alaposan megmozgattam az izmaimat, ismét hazajöttem.
Délután többnyire a "mézesbödön" címkéjének az elkészítésével foglalkoztam, ugyanis Tündével közösen elhatároztunk, hogy itt is készítünk egy olyan "mézesbödön"-t, mint amilyen a KEL-nél is van. Ő már hetek óta írogatja a bibliai verseket hozzá, ami nem olyan egyszerű, mint magyarul, hogy csak kiírja az ember a kedvenc igéit, ezt még ki is kell keresni az angol Szentírásban, s azt leírni a lapra. Ettől függetlenül elég sok összegyűlt eddig, és arra gondoltunk, hogy jó lenne már most hétvégén kitenni, mert ha újra 40 órás szentségimádás lesz, akkor talán szívesen vennének belőle az emberek, így elkészítettem hozzá egy szép címkét, amire ráírtam a nevét, amit előzőleg persze le kellett valahogy fordítani (és végül a Honey Jar nevet kapta), s hogy nehogy ne értsék meg az emberek, hogy miről van szó, még a 119-es zsoltár 103-as versét is odaírtam magyarázatként, majd kicsit kidíszítettem a lapot, és felragasztottam a szép henger alakú dobozra, amit kineveztünk erre a célra, és már csak a nővért kellett megkeressük, hogy megmutathassuk neki a művünket, és engedélyt kérjünk a kitételére, viszont mivel este nem volt itthon, egyszer elmentünk misére, és csak miután mi is és ő is hazaért, utána mutattuk meg. Hihetetlenül örült neki, és tetszett neki az ötlet, így hamar kerestünk egy helyet az új doboz számára a kápolna egyik polcán, majd miután az utolsó előkészületek is megtörténtek másnapra, lassan nyugovóra tértünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése