Ez egy nagyon különleges szombat volt, ugyanis egy olyan programra mentünk be a városközpontba, amire egész Angliából jönnek résztvevők, és nem is csak onnan, hanem néhányan messzebbről is. Reggeli ima után öltöztünk, majd elindultunk a lányokkal az állomásra, és vonattal bementünk Birmingham központjába.
Az Invocation nevű rendezvény, amire igyekeztünk, a St. Chad katedrálisban volt, és a hivatásról szólt. Ahogy odaértünk, már érződött a rendezvény különleges hangulata, ugyanis az egész hely tele volt különféle rendekbe tartozó apácákkal, szerzetesekkel, papokkal és persze fiatalokkal. Miután kiálltuk a hosszú sort a regisztrációhoz, bejelentkeztünk, és bementünk a templomba, ahol épp Edwin Fawcett énekelt bevezetésképpen néhány dicsőítő dalt. Már amikor ideadták a programot, feltűnt, hogy ismerős nekem valahonnan a neve, mire mondta Kriszta, hogy egy elég híres, és errefele ismert dicsőítőről van szó, aki sok dalt is írt. A dalok után volt a hivatalos megnyitó, majd előrehívtak egy papot, aki az első tanítást tartotta. Mondott néhány érdekes dolgot, de a leginkább az lepett meg, amikor azt állította, hogy a legveszélyesebb mondat, amit kimondhatunk, az az, hogy "szeretlek". Elég sokat gondolkodtam utána rajta, hisz ennek a mondatnak valóban mindig következménye van, és felelősséggel jár a kiejtése. Elsősorban nem párkapcsolati szempontból beszélt róla, sokkal inkább embertársi, felebaráti megközelítésben, és valóban igaza lehet. Annak ellenére, hogy nem tért ki különösen a barátságra, engem nagyon elgondolkodtatott róla (a következő bejegyzésben olvashatod). Ahogy ő befejezte a tanítást, egy kétszemélyes színházi társulat lépett fel. Bemutattak egy rövid jelenetet, majd abból kiindulva kezdték meg a tanításukat, ami szintén nagyon sok mindent felhozott bennem.
(folytatása következik...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése