80. nap - telik a pohár

Ma sem jött Kriszta reggeli imára. A héten egyetlen egyszer sem volt. Nekem ez annál tovább nem fáj, mert örülök, ha nem vagyunk egy helyen, de tudom, hogy ha a nővér itt lenne, akkor nem tehetné ezt meg, mert amióta elutazott, rendszeresen marad fent olyan ürüggyel, hogy öltöznie meg készülnie kell a fordításra, márpedig azt megtehetné máskor, vagy felkelhetne korábban, ha arról van szó, mert biztos, hogy a nővér sem tolerálná ezt így, de hát ő megteheti, hogy lelógja az imákat, s neki senki sem szólhat, ha nem épp korrekt módon jár el. 

Akkor jött le, mikor mi már befejeztük a reggelit, de ez a pár perc is elég volt egy újabb összetűzéshez a házimunkával kapcsolatban, aminek során ismét a közösség "szentségével" és fontosságával érvelt, ami számomra továbbra is csak egy üres fogalom. Tény, hogy semmi sem érdekel, ami a házzal vagy a közösséggel kapcsolatos, de ettől még elvégeztem az erre vonatkozó kötelességeimet, bármennyire is utáltam őket, és örültem, hogy miután befejezem, értelmesebb dolgokkal is foglalkozhatok, és eddig még viszonylag jól tűrtem a Kriszta kötekedéseit is, viszont ma, amikor nemcsak számon kért rajtam valamit, amit amúgy senki más sem végez el, de még azzal is megvádolt, hogy nem végzem el a munkámat, éreztem, hogy lassan betelik a pohár. Annál is inkább, mert pont most vádolt meg vele, mikor a héten sokkal lelkiismeretesebben végeztem el mindent, mint máskor, egyáltalán nem szeretettel, de sokkal alaposabban és lelkiismeretesebben, s erre most azt követeli, hogy jövő héten majd jelentsem minden alkalommal, mikor végeztem, hogy ellenőrizhesse, hogy mit hogy csináltam meg. Őszintén szólva eszem ágában sincs megtenni. Én is végzem a dolgomat, ahogy eddig, s jobb lenne, ha ő is a sajátjával foglalkozna, és nem mindig azt keresné, hogy mikor mibe köthet bele, mert lassan kezd elegem lenni a nagyképű és fölényeskedő viselkedéséből, és egyre közelebb állok hozzá, hogy azt mondjam, hogy egyáltalán nem érdekel, hogy mit mond. A tiszteletet és tekintélyt ki kell érdemelni, s neki egyik sincs meg ezekből az én szememben, s minél inkább erőlteti, és próbálja kikövetelni magának, hogy azt csináljam, amit mond, annál közelebb kerülünk a biztos elváláshoz, bár lehet, hogy épp ezt akarja, nem tudom. Nem azért vagyok itt, mert szeretem, sőt egyenesen ki nem állhatom ezt a közösséget, de eddig legalább a hétköznapok elviselhetőek és élhetőek voltak, de ha ettől arrafele mindenbe bele akar kötni, tényleg nem fogom tovább értelmét látni az itteni szenvedésnek, és örömmel fogok elmenni. És amúgy nem csak emiatt mennék el, hisz tényleg amióta itt vagyok, egyetlen percig sem éreztem azt, hogy szeretnék maradni, inkább feladatként meg kötelességként éltem meg azt, hogy itt kell legyek, de sosem vágytam rá igazán, s amióta  a nővér említette, hogy ha szeretnék, akkor elmehetek, azóta teljesen biztos vagyok benne, hogy nem lesz hosszú életű az itt-tartózkodásom. Leginkább Taizébe vágytam, mert éltem már azzal a közösséggel, és tudom, hogy nagyon szerettem velük, mert nemcsak életet láttam benne, de nagyon sokat tanultam is tőlük és nagyon mély kapcsolatba kerültem ott Istennel, de miután visszaválaszoltak, hogy csak március és október között tudnak fogadni, vagyis várnom kellene legalább négy hónapot, azóta már csak azon gondolkodom, hogy itt vagy otthon jobb azt kivárni. Biztos, hogy sokkal boldogabb tudnék lenni otthon ezalatt az idő alatt, és sokkal jobban vágyom is ott lenni, viszont a haza- meg visszaút nagyon bonyodalmas és költséges mulatság, így ezen még gondolkodom, de ha ilyen lesz a hátralévő négy hónap hangulatban, mint ez a mai nap, akkor akár háromszor annyit is fizetek az útért, de hazamegyek. Persze ezt még meg kell különböztessem, mert ennyire hirtelen csaknem dönthetek, de tényleg nagyon nehéz akár egy vagy két olyan dolgot találni, ami a maradás mellett szólna. 

Amúgy a mise után Tündének segítettem egy kicsit a furulyázásban. Nagyon lelkes, és elég rövid idő alatt nagyon sokat tanult. Most karácsonyra készül néhány dalt tanulni, és azokat válogattuk, hogy mi az, amit esetleg el tudna azokból játszani. Utána ismét elmentem a konditerembe. Ez volt a negyedik alkalom, és már egyáltalán nem tűnt megerőltetőnek a hasizom, bár a szobabiciklin továbbra is alaposan megdolgoztam, amikor egy szintet váltottam felfele a múltkorihoz képest, de hát az a lényeg, hogy mozogjak és erősödjek, úgyhogy nem sajnálom a fáradságot.

A hazaúton ahogy a könyvtár előtt eljöttem, támadt egy furcsa érzésem, ugyanis az fogalmazódott meg bennem, hogy még egyetlen könyvtári könyvet sem olvastam el, pedig már lassan egy hónapja van belépőm, s ha úgy adódna, hogy nemsokára elmegyek, akkor nagyon sajnálnám, hogy itt volt a lehetőség, és nem használtam ki egyetlen egyszer sem, hogy kiolvashassak egy olyan könyvet, amit máshol nem tehetnék, és mivel a Narnia első részét pár napja befejeztem, a másodikat meg akármikor folytathatom, hisz a saját példányom, s akár majd otthon is olvashatom, úgy döntöttem, hogy kiveszek valamit. Lehet, hogy nem ennyire sürgős a dolog, és még sok időm lesz onnan kikölcsönzött könyveket olvasni, de egyáltalán nem biztos, nem tudom, hogy két hetet vagy négy hónapot leszek még itt, de tényleg sajnálnám elszalasztani a lehetőséget, így bementem. A múlt héten, mikor bejártam ellenőriztetni a kártyámat, mert a központi könyvtárban úgy látták, hogy valami nincs rendben vele, akkor szétnéztem egy kicsit odabent, és körbejártam a polcokat, hogy lássam, milyen könyveik vannak, és találtam akkor egy részleget, ahol külföldi könyvek vannak, és volt ott egy könyv ami valami miatt különösen felkeltette az érdeklődésemet. Egy dél-afrikai írónak egy díjnyertes regénye, és úgy döntöttem, hogy azt most akkor kikölcsönzöm, így a az első itteni könyvtári könyvemmel tértem vissza a házba, de nem fogtam neki egyből olvasni, hanem egyszer tusoltam, majd imádkoztam.

Ebédkor viszonylag tűrhető volt a hangulat a délelőtti vita ellenére, és a végén Andrásnak köszönhetően nevettünk is egy csomót, ami nagyon jól esett. Utána a szobámba felmenve ismét olvastam a katekizmusból egy nagyobb részt, és meg kell, hogy mondjam, hogy napról napra egyre jobban tetszik, úgyhogy lehet, hogy ha majd a végére értem ezt is elölről fogom kezdeni, de az még messze van, addig is egyelőre apránként haladok előre.