14. nap - első bevásárlólista

Ma nagyon sok minden történt. Reggeli ima és mise után megkért a nővér, hogy segítsünk neki néhány dolgot kihordani a szobájából, hogy tudja kiüríteni addig, amíg Tom érkezik, aki megígérte neki, hogy kifesti a szobáját, de csak ezen a héten és jövő héten ér rá. Azt már amióta itt vagyok látom, hogy a nővér egyfolytában rendezget valamit, és mind hordja át a régi dolgait a szobájából abba, amelyik azzal szembe van, és jelenleg nem lakik benne senki, de csak most értettük meg, hogy miről is van  szó. Mondta, hogy igazából már a tavaly ki akarta volna festetni a szobáját az aranyjubileumára, amikor azt ünnepelte, hogy ötven éve apáca, de akkor nem sikerült, mert rengeteget volt úton (Indiában meg másfele is), és nem is volt üres szoba a házban, ahova átpakolhatott volna arra az időre, amíg ez elkészül, most viszont már hetek óta mind a ház fennállása óta (vagyis a kb. 22 év alatt) felgyűlt lomokat szelektálta. A válogatást ugyan nem tudta befejezni, mert ez a határidő most egy kicsit megsürgette, de már így is elég nagy mennyiségű szemetet tudott eldobni, most viszont azon volt, hogy a lehető leghamarabb átkerüljön minden a másik szobába, hogy az övé üres legyen a festéshez, és ebben kérte a segítségünket, hogy áthordjunk bizonyos dobozokat, bőröndöket, és mindenféle egyebet. Tündével ketten nekiálltunk, és pár fordulás után elég hamar át is vittünk mindent. Déltájban jött meg Tom, aki megígérte, hogy segít neki, majd felmérte a terepet, és mondta, hogy holnap fog jönni megcsinálni. 

Miután odafent befejeztük az átpakolást, elmentünk Tündével ketten bevásárolni. Neki kell csütörtökön főzni, így ahhoz is kellett venni pár dolgot, és a házból is el volt fogyva néhány alapélelmiszer, amit szintén be kellett szerezni, azon kívül pedig mivel pénteken Krisztának szülinapja lesz, és megkért a nővér, hogy csináljak neki egy tortát (amit amúgy magamtól is kitaláltam volna), ahhoz is vásárolni kellett ezt-azt. A lényeg az, hogy el kellett menjünk, és mivel kiderült, hogy több dolgot kell venni, mint amit könnyen észben lehet tartani, bevásárlólistát kellett írni. Én először felírtam egy lapra azt, amire nekem volt szükségem, aztán azt, ami Tündének kellett, s végül a háztartásbeli dolgokat, és azt terveztem, hogy elmegyünk a bevásárlóutca legvégéig, ahogy Krisztával is a múltkor, és visszafele minden üzletnél megvesszük azt, amire onnan szükség van, viszont András azt mondta, hogy sokkal könnyebb bevásárolni, ha eleve úgy van összeállítva a lista is, ahogy boltok szerint jön sorba: mi kell a zöldségestől, a lengyel boltból, az icelandből és a coopból, mert akkor nem kell még az üzletben is nézegetni, hogy mit melyikben keressen az ember, és sokkal gyorsabb így. Elfogadtam a tanácsát, és újraírtam az egész listát, így látszott, hogy a zöldségestől fogjuk venni a málnát a tortához, azon kívül meg uborkát és krumplit, a lengyel boltból a felvágottat, kolbászt, vajat és kenyeret, az icelandből a sajtot, tojást és müzlit, a coopból pedig a szójatejet. Ezzel a listával, a kajás pénztárcával meg a kisszekérrel el is indultunk ketten a bevásárló körútra. Volt benne valami nagyon különleges, ugyanis most mentünk először itteni tapasztalt társaság nélkül. Mondta Tünde, hogy ő szeretne esetleg még valami kék szoknyát is nézni magának vagy valami kendőt, ha esetleg találna valamelyik segélyboltban, s mivel én is szívesen nézelődök ezekben az üzletekben, mert vagány könyveik is vannak, ezért sorra jártuk őket, legalább is elég sokba bementünk még amíg üres volt a kosár, majd visszafele kezdtünk el vásárolni. Amúgy Tünde talált magának egy kendőt, én meg vettem egy vastagabb felsőt magamnak arra az esetre, ha lehűlne az idő, amit amúgy remélem, hogy nem fog tenni. A listán szereplő dolgokat elég hamar megkaptuk azt leszámítva, hogy az első zöldségesnél nem volt málna, és a lengyel boltban nem volt vaj, így ezért a kettőért még egy külön helyre el kellett menni, de amúgy minden rendben volt. Mikor hazaértünk (úgy kb. két órás vásárlás után), kipakoltunk és a helyére tettünk mindent. (Utólag kiderült ugyan, hogy nem jó színű sajtot vettünk, ugyanis a nővér csak a kék csomagolásosat szereti, én meg valahogy reflexből is a piros után nyúltam, de ezt leszámítva semmi nagy vétséget nem követtünk el.)

Épp készültem nekifogni a konyhatakarításnak, ami aznapra a feladatom volt, mikor szólt Kriszta, hogy le kellene olvasszam a mélyhűtőt, és kitöröljem, mert már nagyon bele vannak fagyva a dolgok, így nekifogtam ennek. Kicsit később a nővér is lejött, s mondta, hogy ha azt megcsinálom, akkor nem is kell majd még külön szekrényt is takarítsak, elég, ha utána felmosom a földet. Ennek ugyan örültem, viszont rendesen megszenvedtem azzal a leolvasztással, mert helyenként araszos jég volt a polcon, s mindenféle forró párás módszer ellenére is csak nagyon lassan és nehezen akart megválni tőle a hűtő, nekem pedig sietnem kellett, hogy az ételek ne olvadjanak ki azalatt. Amikor végre meglettem, akkor kimostam a belső polcokat, visszapakoltam mindent, és felmostam a konyhát meg a kamrát. Bementem az irodába, mert tudtam, hogy ott lesz Tünde, beszélgettünk egy keveset, majd kimentünk tollasozni. Igazából Andrásnak ígértem aznapra egy partit, de mire én ráértem volna, arra ő már nem akart játszani, úgyhogy Tündével ketten mentünk ki, és annyira jól belejöttünk, hogy másfél órát játszottunk az erős szél meg a kétszer is csepergő eső ellenére. András közben többször is kihajolt az ablakán és hangosan kommentálta a játékot a már megszokott nyers modorában. Igazából ennyi idő alatt már hozzá kellett volna szokjak, hogy annyira sértő módon beszél, hogy ha kigondolom, hogy az adott pillanatban mi lehet a legszemetebb megjegyzés, amit el tudnék képzelni, akkor az, amit ő mondani fog, az annál garantáltan sokkal durvább lesz, viszont elnézzük neki, mert tudjuk, hogy ez az alaptermészete.

A tollasozás után meglehetősen kifáradva jöttünk be a jóleső mozgás örömével. Amúgy ez már igazi teniszes emlékeimet idéző játék volt sok futással, és nagyon szép ütésekkel. Annyira meg voltam szomjazva, hogy egyből három pohár vizet ittam, majd vacsoráztunk és elváltunk. Nagyon izgultam, mert egy új lány érkezik most este, nálam fog lakni a szobában, és kíváncsi voltam, hogy milyen lesz, vagy hogy fogunk egyezni. Kriszta este ment utána Andrással a központba, és úgy tizenegy körül érkeztek meg vele, de mivel még vacsoráztak, csak később jöttek fel. Első látásra szimpatikusnak tűnt, de majd holnap több idő lesz ismerkedni.