Végezetül pedig, de nem utolsó
sorban mindenképpen írnom kell a legnagyobb csodáról, ami a héten történt. Egy
ideje többször is eszembe jutott, hogy kellene útlevelet csináltassak, mert ha
Isten mégse csak egy hónapra küld oda Angliába, hanem komolyan gondolja akár
ezt az indiai missziós tevékenységet is, akkor feltétlenül szükségem lesz majd
rá, s onnan elég bonyolult lesz megcsináltatni, ha egyáltalán lehetséges, tehát
mindenképpen még azelőtt meg kellene oldani, s ha véletlenül mégse utazok majd
onnan tovább, akkor sem történik semmi baj, bármikor hasznát lehet venni akár
később is egy útlevélnek, ki tudja, hova akarok majd még utazni, szóval ártani
nem árthat, viszont akár még szükségem is lehet rá. Ezt nem is annyira
kilogikáztam, sokkal inkább megérzés volt, de hát nőből vagyok, s mint ilyen
hallgatok a megérzéseimre, így fejembe vettem, hogy akkor útlevelet kellene
nekem csináltatni. Tudtam, hogy drága mulatság az ilyesmi, olyan 150 lejre
tippeltem a papiros árát, de a biztonság kedvéért rákerestem a neten, s a
szemem majd kiszökött, mikor láttam, hogy 302 lej. Mondtam, hogy na hát ez
aztán nem semmi. Az utolsó két ösztöndíjamból valami háromszáz lejt sikerült
megtartani, de ahhoz nem nyúlhattam hozzá, mert abból egy kb. 120 lej kellett
volna a buszjegy ára legyen Frankfurttól Londonig kedvezményesen, ha időben
lefoglalom, s valamiből odáig is el kell majd menni, szóval ehhez a pénzhez
semmiképp se nyúlhattam, ígyhát, elkezdtem imádkozni érte a Te Deum napján,
vasárnap, hogy ha Isten is úgy akarja, akkor rendelje ki rá a pénzt, mert nekem
nincs ahonnan ennyit elővenni. Nem vártam ingyen, szerettem volna dolgozni még
valamit ezen az utolsó héten akár valami órabéres részmunkaidős dolgot is,
szórólap-osztogatást vagy bármit, de nem nagyon kaptam, pedig már korábban
elkezdtem keresni. Találtam valakit, aki felvigyázót keresett két gyermeke
mellé, de nem reagált, amikor írtam neki, több helyen is érdeklődtem, ahol
tudtam, hogy szórólap-osztogatót keresnek, de egyik helyen sem volt épp akkor
aktuális, tehát maradt az ima, s csodák csodája rá egy napra, már kaptam is
valakitől 50 lejt, aki úgy érezte, hogy ezt nekem kell adja, s azt mondta még
mellé, hogy Isten azt üzeni, hogy a többit is ugyanígy kirendeli majd. Az
elején vonakodva ugyan, de végül elfogadtam, de nem nagyon hittem, hogy tényleg
csak így ajándékba kapom a pénzt, és továbbra is a munkalehetőséget kerestem,
amikor rá két nappal valaki 150 lejt adott, és mondta, hogy békéje van rá, és
úgy érzi, hogy ez helyénvaló, rá pár nappal pedig 100 lejt kaptam valakinek a
tizedéből, s csak álltam és pislogtam, a könnyeim folytak, s nem jött, hogy
elhiggyem, hogy ez valóban megtörtént, hisz nemcsak munkát nem kaptam, hogy
legalább megdolgozhassak érte, hanem tényleg egyetlen hét leforgása alatt
szabályosan az ölömbe hullt a háromszáz lej, ami az útlevél-csináltatáshoz
kellett. Én tényleg hittel kértem imában ezt a pénzt, de azt nem hittem, hogy
ilyen hamar, és ilyen formában fog érkezni. Egyszerűen tátva maradt a szám, s
csak csodálni tudtam Isten működését itt az emberek között. S ha ez még nem lett volna eléggé csodálatos,
amikor rá egy hétre megnéztem otthon a bankszámlámat, majdnem elájultam, mert
háromszáz valahány lej helyett 1344 lej volt rajta, s akkor is csak néztem
döbbentem, hogy ez képtelenség. Kiderült, hogy az egyik tavalyi ösztöndíjamat,
amit több, mint féléven keresztül hiába vártam múlt évben, most egyszerre
elküldték, de akkor is elképesztő volt, hogy jóformán ajándékként megjelenik a
számlán csak úgy ezer lej. Amúgy az sem volt véletlen, hogy pont most érkezett,
mert pár napra rá kiderült, hogy a Frankfurt-London buszjegy, amit
kedvezményesen szerettem volna megvenni 120-ért, azt csak 400-ért kaptam meg,
mert már kicsúsztunk a kedvezményes időszakból, s aki Németországig vitt az is
500 lejt kért, tehát végül szükség is volt erre a pénzre, meg hát én is
továbbítottam ebből 200-at valakinek, akinek tudtam, hogy szintén nagy szüksége
van rá, mert erre meg most nekem volt békém, de akkor is kész csoda volt
szerintem ez az egész. Sikerült megcsináltatni abból a háromszázból az
útlevelet, ebből az ezerből meg kifizetni az utat, és minden nagyon szépen és
tökéletesen kijött, ennél jobban sehogy se lehetett volna ezt kiszámítani,
tehát nem kérdés számomra, hogy Isten nemcsak számolni tud jobban, mint mi
emberek, de azt is biztosan tudja, hogy mikor kinek mire van szüksége, és már
azelőtt elindítja a segítséget, mielőtt mi elkezdenénk kigondolni, hogy hogy is
kéne történjen minden, hogy jó legyen, és tényleg sokkal jobbak az ő
megoldásai, mint a mieink, úgyhogy ismét rámutatott, hogy az az egy fontos
csak, hogy Benne bízzak, s azon az úton járjak, amit Ő mutat, és minden mást
megold a számomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése