Népzene- és néptánctábor

Akik Kolozsvárról ismernek, azok joggal nézhetnek furcsán a cím láttán, ugyanis mindenikük jól tudja, hogy én nem igazán vagyok az a néptáncos típus, mármint nem igazán volt ez része az életemnek, és hacsak nem az egyetemen voltam vagy a KEL-nél valamilyen programon, akkor többnyire otthon csináltam valamit, és nem nagyon sportoltam. Ha mindenképpen említeni kellene valamilyen mozgást, akkor sokkal inkább a társasági tánc volt az, ami előfordult, mert több évben is voltam náluk hetente egyszer tanfolyamon, és az utolsó években amikor volt táncest, akkor oda is sokszor elmentem, és a KEL-es meg Mécseses bulikon is sokkal többre értékeltem a keringőt, cha-chát, salsát, meg gyorspárosokat, mint a csak egyedül álldogálós és bulizós dalokat.

A nyári terveim eredetileg úgy néztek ki, hogy maradok Kolozsváron amíg lejár a disszertációval és védéssel kapcsolatos mindenféle, aztán megvárom a békési csoportot, akik előre be voltak jelentkezve, hogy szeretnének nálam aludni, majd hazajövök néhány hétre, hogy itthon is legyek egy kicsit. Aztán a családdal együtt terveztünk elmenni egy hétvégére Tiszaújvárosba a kosaras öregfiúkkal, majd egy hétre külön is elmegyünk nyaralni valami strandolós helyre, például a Balatonra, s én onnan mennék is tovább Angliába. Nos a terv időközben elég sokat változott, ugyanis az még a mai napig sem derült ki, hogy fogunk-e menni a családdal külön is valahova Tiszaújváros után, ugyanis a balatoni nyaralót nem kaptuk meg azoktól, akiktől kértük, más szállás meg eddig nincs, de ez csak egy dolog, ennél sokkal nagyobb változás volt az, amikor anyukám szólt még a védés előtti héten, hogy a barátja meghívott minket a XV. Marosszéki népzene- és néptánctáborba, aminek ő az egyik főszervezője. Nos a hír engem elég váratlanul ért, ugyanis én nem terveztem semmi hasonlóba se menni, legalábbis az eredeti tervekben nem volt benne. Azt tudtam, hogy Attila szervez valami tábort júliusban, és ezért nem lehetett hamarabb a közös nyaralás, de nem tudtam, hogy milyen tábort, ahogy azt sem, hogy mi is hivatalosak leszünk rá. Ettől függetlenül valahogy mégis inkább az volt bennem, hogy lehetne adni egy esélyt az egésznek még ha nem is ez a fő érdeklődési területem, és azt mondtam, hogy érdekelne a dolog, és megnézném, hogy milyen. 

A tábor amúgy elég jó volt, a programok többnyire tetszettek. A tanfolyam annyira intenzív volt (bár a kezdő csoportba jártam), hogy pár nap után olyan izmaim is fájni kezdtek, amikről nem is tudtam, hogy léteznek. 

Este mindig táncház volt, bár ott nem voltam túl népszerű, és többnyire csak üldögéltem vagy beszélgettem valakivel, de a hét végén volt egy fellépése a csoportunknak a színpadon, amit helyi népviseletben adtunk elő. Az azért élmény volt, de a legjobban az ottani székelyruha tetszett, ami alig hasonlít a miénkhez, mivel a szoknya teljesen zöld, és csupán az alján van néhány aranysáv. Szerintem nagyon szép.

A tábor amúgy nagyon hangulatos, sokan alszanak házakban ottani családoknál, én is így voltam elszállásolva. Bár a heti program inkább fárasztó, mintsem változatos, azért nagyon klassz volt az egész. Kedvem támadt akár jövőre is visszajönni annak ellenére, hogy a néptánc szerintem továbbra sem az én világom.