A fárasztó hétvége után elmondhatatlanul jól aludtam. Nagyon jól esett, hogy nem kellett 8:15-re felkelni, és még egy órát szundikálhattam, azon kívül pedig egy nagyon kellemes dologra ébredtem, ugyanis, amikor már csengett az óra, hogy azért mégiscsak fel kéne kelni, akkor nyújtózkodtam egyet, és ahogy felfele kinyújtottam a karom, a kezem hozzáért a fűtőtesthez, és legnagyobb meglepetésemre azt éreztem, hogy meleg. Annyira nem számítottam erre, hogy azonnal odafordultam, és alaposan megtapogattam, hogy biztosan nem álmodtam-e a dolgot, de nem, valóban meleg volt. Úgy megörültem ennek, hogy már a kinti rossz idő se érdekelt. Olyan kellemes meleg volt a szobában, és én úgy örültem neki, főleg az után, hogy tegnap majd megfagytam az asztalnál ülve, és szabályosan reszkettem még azután is, hogy befeküdtem az ágyba. Felkeltem, gyorsan felöltöztem, és lementem reggelizni. Evés közben mondta a nővér, hogy mától ki fogják tenni mise után az Oltáriszentséget, és ott kell maradjunk egy félórát a szentségimádáson, nem jöhetünk haza imaidőt tartani, viszont ott se ülhetünk, ameddig szeretnénk, mert tizenegyre vissza kell érjünk a házhoz, vagyis se itthon se ott nem lehet normális hosszúságú imaidőm. Ennek nem igazán örültem, de ha ezt mondja, akkor ezt kell csinálni. A mise végén egy gyönyörű Ave Maria felvétel kíséretében valóban ki is tették a templom egyik kápolnájában az Oltáriszentséget úgy, hogy a lehető legtöbben láthassák, így az emberek átültek abba a sorba. Én is közelebb mentem, bár nem akartam előregyúródni, inkább hátul ültem le, és egyelőre még a dalban gyönyörködtem, ami nagyon magával ragadó volt.
Ahogy kijöttünk a templomból, azt láttam, hogy szakad az eső. Annál tovább nem ijedtem meg tőle, mert volt ernyőm, de nem is igazán örültem neki, hisz nagyon hideg eső esett, és a szél is úgy fújt, hogy minden oldalról becsapott az ernyő alá, így kb. öt lépés után tiszta víz voltam, és mivel földig érő szoknyát viseltem ma, lábszárközépig fel is áztam. Amikor visszaértünk a házhoz, tízóraiztunk, majd kevés házimunka következett. Engem arra kért a nővér, hogy válogassam ki melyik ernyő jó, és használható még, és mi az, amit el kell dobni közülük, mert egy egész halom ernyő volt felgyűlve.
Délután elállt az eső, és úgy látszott, hogy tisztul ki az ég, ezért eldöntöttem, hogy elmegyek egy bevásárló körútra, hisz nagyon sok mindenre lett volna szükségem, amiket egyre aktuálisabb lenne megvenni, mint például meleg harisnya vagy zokni, és nem ártana néhány további melegebb felső se. Elkéreztem a nővértől mondván, hogy ki szeretném használni a vásárlásra a jó időt, mert nem szeretném esőben járni az üzleteket, és utána elindultam a bevásárló utca felé. Úgy gondoltam, hogy végignézem az üzleteket, felmérem, hogy hol mit lehet kapni, és visszaúton megveszem, ami jó volt. Mondjuk sietnem kellett, mert fél négykor már otthon voltam, és nagyon sok üzlet már ötkor zár, bolt meg bőven van, szóval ha tényleg egyszer fel akartam mérni a kínálatot, nem ártott sietni. Az első üzletben nem láttam különösebben jó felsőket, de megláttam egy könyvet, amit végül megvettem. Ahogy továbbmentem arra gondoltam, hogy nagyon szeretnék valamelyik üzletben egy kék szoknyát is találni, ami kicsit vastagabb, mint az enyémek, és jó lesz télire, de mégse túl hosszú, hogy az esőben folyton felázzon, erre a második segélyboltban, amelyikbe bementem egyből két kék szoknyát is megláttam, és miután felpróbáltam őket, örömmel állapítottam meg, hogy mind a kettő jó lesz, azon kívül pedig a mintájuk és színük is nagyon tetszik, úgyhogy a leginkább kívánt dolgot már meg is találtam, és egyből ki is fizettem, hisz két ekkora kincset nem hagyok ott, mint amekkora itt ez a két szoknya, hisz nekünk tényleg ebben kell mindig járni, és én épp ma reggel tudatosítottam, amikor megáztam, hogy mennyire nem alkalmasak a szoknyáim az itteni időjáráshoz, erre most egyből két annál sokkal jobbat is találtam. A harmadik üzletben most jártam először, eddig nem is tűnt fel, hogy az is segélybolt, de ma mikor megláttam, azt mondtam, hogy ezt se fogom kihagyni, ha már itt vagyok, hátha találok benne valamit, amire éppen szükségem van, például egy jó kis meleg pulcsit. Bementem, de nem volt túl nagy blúzválasztékuk, majd hátramentem a könyvekhez, hátha megvan nekik valami azokból, amiket meg szeretnék szerezni, és találtam is valami érdekeset, de azt mondtam, hogy most nem veszem meg, majd esetleg visszafele, ha még sok pénzem marad, és ahogy indultam kifele, egyszer csak megakadt a szemem egy fekete magasszárú csizmán. Néztem, hogy nagyon jól néz ki, de az volt bennem, hogy biztosan valami baja lehet, ha valaki segélyboltba hozta vagy ha ép is, akkor meg nagy lesz nekem, de ahogy kézbe vettem, láttam, hogy semmi baja, és bár nagynak tűnt, gondoltam, hogy felpróbálom, és lám, hogy, hogy nem, de pont jó volt. Miután Kriszta elkeserített a múltkor az angliai cipőkkel kapcsolatban, hogy kb. két vagy legtöbb három hét után eltörnek vagy elszakadnak, és ami esetleg többet tartana, az száz font fölött van, letettem róla, hogy lábbelit vegyek, és arra gondoltam, hogy megpróbálok elhozatni otthonról valamit, de épp ma gondolkodtam rajta, szintén abban a reggeli heves esőzésben, hogy otthonról se nagyon van, mit hozassak, ugyanis van egy bakancsom, de az először is nagyon nagy és nehéz, tehát akár hozni, akár postázni körülményes, és amúgy se szívesen hordanék bakancsot a szoknyákhoz, azon kívül meg csak egy olyan csizmám van, ami kicsit kényelmetlen, és semmit sem véd se a hó se az eső ellen, szóval nem túl szerencsés megoldás az sem, erre meg most szembejön velem egy nagyon kedvezményes árú fekete magasszárú bőrcsizma, ami nemcsak tetszik, de még a mérete is megfelel. Miután kifizettem, arra gondoltam, hogy nem lesz ez így jó, mert ahány üzletbe eddig bementem, mindegyikben vettem valamit, s nem kéne ezt végig így folytassam, bár ami azt illeti, eddig minden nagyon jó vásár volt. Közben ahogy odaértem a bolt ajtajához, megdöbbentem, mikor láttam, hogy ömlik az eső. Mondtam magamban, hogy nagyszerű, ennyit arról, hogy azért indultam most vásárolni, mert nem akartam esőben menni és megázni, de hát mit volt mit tenni, elővettem a mindig kéznél levő kis ernyőt, és továbbmentem. A következő üzlet, az az Abbey segélyboltja volt, ami úgymond a mi plébániánkhoz tartozik, és reméltem, hogy találok náluk valami jót, mert őket márcsak azért is illik támogatni, mert hozzájuk tartozunk. Végignéztem mindent, de nem ragadta meg semmi különös a figyelmemet egészen addig, amíg kifele jövet neki nem mentem egy kendős állványnak. Szintén ma reggel keseregtem azon a hideg szélben, hogy otthon hagytam a kis fekete sálamat, és nagyon fázott a nyakam, ahogy a templom fele mentem, itt meg épp mosolygott rám egy vagon szép színes sál és kendő darabonként ötven pennyért. Kiválasztottam egy natúrszínűt, mert bár kéket szerettem volna, azt nem találtam, viszont ez is nagyon kedvesnek tűnt, és ha nem kéne mindig kékben járni, akkor a normális ruháimhoz ez biztosan jobban találna, így gondolom, otthon majd inkább ezt hordanám. Kifizettem, majd továbbmentem, és a következő boltban egy kék sálat is találtam, szintén ugyanannyiért. Elgondolkodtam, hogy van-e értelme megvegyem, de mivel az itteni ruhákhoz mégiscsak ez megy jobban, és azon kívül meg vastagabb is, mint a másik, és úgy gondoltam, hogy 2 lej 50 banit megér, ezért megvettem azt is. Mivel rohamosan közeledett az öt óra, ezt az üzletet már kezdték zárni, amíg bent voltam. Innen gyorsan berohantam a következőbe, mert nem tudtam, hogy az is hányig van nyitva, és jó ötletnek bizonyult a dolog, ugyanis alig értem be, már ment is a nő bezárni az ajtót, hogy ne jöjjön be több vásárló. Én még nyugodtan szétnéztem, és találtam egy szürkés krémszínű kis felsőt, olyan kötött kardigánszerű valamit, amit felpróbáltam és aztán megvettem. Itt már nagyon számolgattam a pénzem, de még volt annyi, amennyire szükségem volt ahhoz, hogy tudjak venni legalább egy térdig érő zoknit és egy vastag anyagból készült papucsot, amit a múltkor láttam a 99p-s üzletben. Tegnap este, amikor olyan nagyon hideg volt, és a szobában dideregtem, rájöttem, hogy a lábujjaim fáznak a legjobban, ami nem is csoda, mert a gumipapucs, ami nekem van, garantáltan nem melegít semmit, és megmaradt a fejemben, hogy az első héten, amikor üzletnézőben voltunk, akkor láttam az utca legvégén egy olyan papucsszerűséget, ami finom puha anyagból készül, és gumis a széle, tehát ha belebújik az ember, akkor egészen körbe melegíti a lábát lentről is meg oldalról is, amire nekem nagy szükségem van abban a hideg emeleti szobában, s ha napközben nem is hordom majd (mert ilyet csak nagyon tiritarka színekben árulnak, és a legjobb, amit találtam, az fekete rózsaszín meg lila pöttyökkel), akkor is sokat ér esténként, amikor végig bent ülök a hidegben. Arrafele menet, annyit csináltam még, hogy benéztem az egyfontosba, és megnéztem a zoknikat, hogy milyet lehet kapni, és mivel találtam egy fontért két pár szürke térdig érő zoknit, nem vettem meg a 99p-sben az egy párat, hanem ugyanannyiért vettem az egyfontosban kettőt, amit szintén nagyon jó vásár volt. Ezzel lassan a pénz végére értem, amit magammal vittem (ami nem csoda, mert tényleg mindenhol vettem valamit), viszont nemcsak a pénznek, hanem az időnek is, mivel kb. nyolc perc volt még ebédig, és az út az ennél több visszafele, így szedtem a lábam, ahogy tudtam, és az újra zuhogni kezdő eső se nagyon lassított le, csak addig, amíg fel nem húztam valahogy az ernyőt. Szerencsére még nem volt elkezdődve az ebéd, így megúsztam a késést, és még a vizes cuccokat levetni is volt időm. Mindent egybevetve kb. másfél órát voltam elmenve, ezalatt végigjártam a segélyboltoknak a túlnyomó részét, és nem csak fölöslegesen töltöttem az időt, hanem valóban sikerült megvenni szinte mindent, amire most igazán szükségem van a tél kezdetéig, és nem csak olyasmit tudtam megvenni, amit szerettem volna, hanem még olyasmit is találtam, amiről nem is álmodtam volna, például azt a csizmát meg a két szoknyát, ami egyértelműen azt mutatta, hogy Isten még a legnehezebben megoldható dolgokat is előteremti nekem, hogy mindenem meglegyen, ami csak kellhet, és ne kelljen itt megfagyjak ebben az amúgy tényleg szörnyen hideg országban.
A délután amúgy egészen hamar eltelt mosogatással, beszélgetésekkel meg hasonlókkal. (Időközben leellenőriztem, hogy 17 fok volt a házban az első emeleten, ahol a legmelegebb van, és azóta még hűlt a hőmérséklet, amúgy meg most még csak szeptember 9-e van, mi lesz itt még decemberig???) Ezen kívül este megtartottuk Tündével az első furulyaórát. Mondta a múltkor, hogy meg szeretne tanulni játszani, így rajzoltam neki fogástáblázatot, és az alapján ma magyaráztam el, hogy mi hogy van. Az első bátortalan próbálkozások ellenére elég sok tiszta hang is kijött a hangszerből, és túl vagyunk már az első dalocskán is. Egészen ügyesen halad, és látom, hogy tényleg örömét leli benne, azon kívül pedig ha megtanul játszani, akkor majd akár együtt is zenélhetnénk valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése