Ma több nagyon érdekes dolog is történt, az egyik mindjárt reggel, ugyanis szólt a nővér tegnap este, hogy nagyon fáradt, és szeretné kipihenni magát, így nekem kell másnap az imát vezetni, mert Kriszta dolgozni fog, és a házon belül én vagyok a nővér után a legidősebb elkötelezett tag. Őszintén szólva eléggé meglepett engem ez a váratlan feladat, de elvállaltam. Azt mondta, hogy eldönthetem, hogy a piros füzetes imák után a két rózsafüzért mondjuk vagy a zsolozsmát s azon kívül meg egyet énekelni is kell majd. Számomra egyáltalán nem volt kérdés, hogy a kettőből melyiket választom, így gondolkodás nélkül rávágtam, hogy a zsolozsma nyert, mert bár még mindig nem zártam különösebben a szívembe, annyira nem idegesít, mint a rózsafüzér, és néha szép részek is vannak benne, így kis szerencsével még akár üzenhet is valamit.
Eléggé izgultam reggel emiatt, hogy nekem kell az imát vezetni, és sokkal hamarabb keltem, mint más napokon, előre lementem a kápolnába, és elővettem a könyveket. Megfelelő időben érkeztek a többiek is, majd elkezdtük. Az izgalmam ellenére minden nagyon jól ment az éneklést leszámítva, de az amúgy is minden nap borzalmas, mert András nem énekel, Tünde igen, de nagyon halkan úgy, hogy alig lehet hallani, s vagy a nővér énekel, én meg próbálkozom, vagy most, hogy ő nem volt lent, ketten Tündével próbálkoztunk nem túl sok sikerrel, meg hát az is akadály, hogy az a sárga énekeskönyv, amiből reggel szoktunk válogatni, elég kevés olyan dalt tartalmaz, amit ismerünk, s így nemcsak a hangunk miatt nehéz korán énekelni, de unalmas is mindig ugyanazt a néhány dalt ismételni.
Ima után reggeliztünk, majd elmentünk misére. Úgy tűnik, hogy keddenként továbbra is van zene amíg kiteszik az Oltáriszentséget, mert ma ismét felcsendült az egyik szép Ave Maria, amelyik nekem a legjobban tetszett, és nagyon jól esett hallgatni, de mégsem tudtam túlságosan örülni neki, mert nagyon elkeserített, hogy ma volt itt utoljára Joseph atya, a zimbabwei fekete pap, aki annyira kedves és aranyos volt végig, és mindig olyan jó dolgokat mondott prédikációban is, meg amikor külön vele beszéltem akkor is, és nagyon sajnáltam, hogy elmegy, így jóformán egész szentségimádás alatt az egereket itattam, s mikor kijöttem a templomból, utána se lett sokkal jobb kedvem.
Délben segítettem Andrásnak újraszerkeszteni az önéletrajzát, mert a nő a Jobcenternél már sokszor visszadobta különféle hiányosságok és hibák miatt, és megígértem neki, hogy segítek újraírni, így majdnem két órát dolgoztunk vele, míg emberelévaló állapotra tudtuk hozni, bár az angol nyelvtani hibákért még így se tudok felelősséget vállalni, szóval még mindig nem tökéletes.
Délután imacsoport volt, ami utánra most külön teázást is elő kellett készíteni, és megkínálni a jelenlévőket mindenfélével. Ezt követően gitároztam egy keveset, majd ebéd után elmentünk a fiatal felnőttek imacsoportjára. Most kétszer annyian voltunk, mint a múltkor, és legnagyobb örömünkre az a fiatal Joseph nevű srác is eljött, akit többnyire a szülei hordoznak magukkal a különböző lelki programokra. Azon kívül volt még egy szintén Joseph nevű srác, és a múltkori lányon kívül (Jacqueline) még két másik, egy szőke meg egy barna, így Paullal együtt, aki a csoportot vezeti, kilencen voltunk. Az elején volt egy kis jégtörő, egy érdekes, és eléggé elgondolkodtató példaszerű feladvánnyal, amiről beszélgettünk utána egy keveset, majd most is hallgattunk egy dalt, amit ezúttal két kiscsoportban beszéltünk meg. Én a két sráccal, és a múltkori lánnyal kerültem egy csoportba, ezért mondta is Paul viccesen, hogy a 3J és E csoport. A dalhoz nem nagyon tudtam hozzászólni, mert valahogy mindig az az érzésem, hogy a szavak nagyrészét értem, de nem tudom, hogy nincs-e valami mögöttes jelentése is a soroknak, hisz dalszövegekben sok a metafora, meg utalás, tehát nem vagyok biztos benne, hogy valóban átjön mindig az üzenet, így ehhez nem sokat fűztem hozzá, viszont utána volt egy másik csoportos feladat is, amikor külön teremben voltunk, és egy plakátra fel kellett vázoljuk, hogy milyen szerintünk egy jó plébánia. Ahogy összedugtuk a fejünket és erről tanácskoztuk, több ötletem is volt, ami tetszett nekik, és felkerült a lapra, így végül én is kivettem a részem a csapatmunkából. Miután kiértékeltük és összevetettük a két plakát tartalmát, volt egy kis elmélkedés egy gyönyörű dalra.
Végezetül elmondtunk még néhány imát, meghallgattunk még egy dalt, ami szintén nagyon tetszett, és nagyon találónak is éreztem, majd zártuk az alkalmat, azonban nem búcsúztunk el, mert kocsikkal elmentünk egy nem túl messze lévő kocsmához, ahova beültünk inni valamit és még egy kicsit beszélgetni, ismerkedni.
Tünde nem jött velünk, ahogy Jacqueline se, viszont a többiek igen. Krisztával gyümölcslevet ittunk, a többiek meg mindenféle egyebet. A szőke lány ült velem szemben, Kriszta a bal oldalamon, és jobb oldalt a az asztalfőn a szőke hajú Joseph, akivel ma találkoztunk először. A többiek az asztal túlsó felénél ültek, és nem igazán lehetett hallani, amit beszéltek, mert volt egy kis alapzaj. Az elején többnyire a srác meg a szőke lány párbeszédére próbáltam figyelni, egyszerűen csak azt próbáltam követni, amiről beszélnek, ami nem volt mindig egyszerű, mert anyanyelvi beszélőkként eléggé gyorsan, és nem mindig teljesen érthetően ejtették ki a szavakat, de mégis örültem neki, hogy nagyjából értettem az elhangzottakat, majd egy idő után kérdezett tőlem is valamit a lány, amire válaszolva elkezdtek kérdezgetni, hogy honnan is jövök, meg milyen nyelveket beszélek, s így rátértünk a különféle kulturális kérdésekre és témákra, de miután befejeztük, ismét valami olyanról kezdtek beszélni, amihez nem nagyon tudtam hozzászólni, de nem haragudtam emiatt. Egyszerűen jól esett már csak az is, hogy ott vagyok az emberek között, és ha nem is beszéltem sokat (amit amúgy otthon se nagyon tettem korábban, mikor beültünk valahova), végig követtem a társalgást, figyeltem rájuk, és egyszerűen jó érzés volt csak úgy ott lenni. Egy idő után aztán, úgy kb. tíz fele feloszlott a társaság, mivel először (az általunk is ismert) Josephért jöttek a szülei, aztán meg mind szedelőzködni kezdtünk. A szőke lány nagyon kedves volt, és felajánlotta, hogy hazavisz bennünket, így elég hamar visszaértünk a házhoz, majd utána lefeküdtünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése