A mai nap ismét nagyon mozgalmas volt. Két héttel ezelőtt voltunk beiratkozni az angol nyelvtanfolyamra, és ma kezdődött nekem az oktatás. András már hétfőn is volt, de nekem ma kellett menni először, így ima után gyorsan reggeliztem, majd mentem iskolába. Olyan jó érzés volt, hogy újra iskolába megyek, és értelmiségi tevékenységet fogok folytatni, hogy még azt se tudtam, hogy milyen lesz, már előre örültem neki. Ahogy odaértem, találkoztam egy kedves hölggyel, aki megmutatta a termet, ami egy másik épületben volt. Négy nő ült egy asztalnál, amikor beléptem, és egy ötödik, a tanár, aki a szintfelmérő vizsgán engem kérdezgetett, ő állt a táblánál, ahova már fel volt írva a neve, meg az, hogy pakisztáni. Khola-nak hívják, majd adott mindannyiunknak egy-egy lapot, amire a legalapvetőbb kérdések voltak ráírva, és mindenki valaki mást kellett ez alapján kérdezgessen, majd miután két személlyel is végigcsináltuk, be kellett egymást mutassuk. Az én első társam a tanárnő volt, a második egy Rajni nevű indiai nő, aki a beszélgetés során elég érdekes dolgokat is mondott, ugyanis rákérdeztem, hogy mióta él itt Angliában, és hogy mennyire tudta megszokni ezt a hideget India után, és hogy szereti-e itt, a válasza pedig az volt, hogy nagyon szereti itt, mert itt van a családja, vagyis abszolút nem az a fontos számára, hogy hol milyenek a körülmények, mivel bárhol jól érzi magát, ahol a férje és gyerekei vannak, és csak az a fontos neki, hogy velük lehessen. Ezt eléggé furcsának találtam, mert felénk azért nem ennyire erősek a családi kötelékek szerintem, és nem gondoltam volna, hogy ezt válaszolja annak ellenére, hogy tudom, hogy Indiában sokkal fontosabb mindenkinek a mindenféle családi kötelék, mint bármi más. Ezen kívül van még egy Bing nevű kínai és egy Mei nevű hongkongi lány, meg egy Asia nevű pakisztáni nő. Érdekes, hogy rajtam kívül mindenkinek legalább két gyereke van már, pedig nem tűnnek nálam sokkal idősebbnek a pakisztáni nőt leszámítva. Egyelőre öten voltunk ma, de elméletileg kéne legyen még további három személy a csoportban, akik most hiányoztak. Egy ismerkedős feladat volt még, azon kívül a nap nagy része papírmunkával és mindenféle adminisztratív tevékenységekkel zajlott, ugyanis egy csomó nyomtatványt ki kellett tölteni, be kellett fizetni a részvételi díjat, és mindenféle egyebet, úgyhogy igazából ennyi említésre méltó dolog történt, majd elváltunk, hogy pénteken találkozunk.
Örömmel jöttem el, mert úgy tűnik, hogy nagyon aranyos, szimpatikus csoportunk van, és elég jó volt a hangulat már most. Az iskolától a bevásárló utca felé mentem, mert egy csomó mindent kellett vegyek. Először is elfogyott a fogpasztám, azon kívül szükségem volt egy mappára ezekhez az iskolai papírokhoz, de most akartam a fonalat is megvenni a kardigánhoz, amit kötni tervezek magamnak a hideg ellen, és továbbra is kerestem a Narnia krónikáit angolul a segélyboltokban. Ennek ellenére elég hamar végigjártam az utcát, és beszereztem mindent, amire szükségem volt, találtam mappát, meg sötétkék fonalat is a kötéshez, ami épp akciós volt, és hármat adtak kettőnek az áráért, így nagyon boldogan vettem meg a hatot, mert annál több úgyse kellhet szerintem, és így négy fontból olyan színű és méretű felsőt kötök magamnak, amilyent szeretnék, és nem kell amiatt bosszankodjak, hogy se színben nem megy semmihez, se a szabása nem tetszik. Persze nem garantált, hogy én is tökéletes munkát tudok majd végezni, hisz kardigánt még sosem kötöttem, de egy próbát szerintem megér a dolog. Ezen kívül pedig a legnagyobb örömömre, a kedvenc segélyboltomban még a Narnia krónikáját is megtaláltam, bár csak három kötetet a hétből, így négy még hiányzik, de kezdetnek ez is nagyon jó, hisz eddig egyet se láttam sehol, most meg egyből három jött szembe velem.
Örömmel tértem vissza a házhoz, viszont sietnem kellett az evéssel és egyebekkel, mert délutánra nekem kellett menni a templomba az ottani szentségimádásra. Ahogy reggel kiteszik az Oltáriszentséget, egészen délután négyig szentségimádás van, és emiatt mindig ott kell lennie valakinek, a mi közösségünk pedig szerdán kettőtől háromig van beosztva, és Tünde már el is ment egyszer a múlt héten, most meg én voltam a soros. Egy olyan négy-öt ember folyamatosan bent volt a kápolnában, és állandó mozgás volt végig, így nem nagyon tudtam figyelni az imára, de azért nem volt rossz, és hamar eltelt az idő, és ha már ott voltam a templomban, akkor kihasználtam a lehetőséget, hogy miután lejárt az időm, lefotóztam a templomot, amire már rég készülök, de valahogy sosem volt rá eddig lehetőségem. Nekem nagyon megtetszett már elsőre, mert gyönyörű kőfaragások vannak benne és szerintem nagyon hangulatos az egész.
Ahogy kijöttem a templomból egészen szép idő volt, és mivel itt sosem lehet tudni, hogy mikor látja az ember utoljára a napot idénre, ezért úgy gondoltam, hogy a templomkertben is sétálok egyet, mert nem biztos, hogy később még egyszer lehetőségem lesz rá az esőzések miatt, így körbejártam az egészet, és mivel egy nagyon szerény, hangulatos kis temető van a templom körül, megnéztem azt is közelebbről. Nagyon sok szép síremléket lehet látni mindenféle angyalkákkal, és díszekkel, de nekem a legjobban a kelta keresztek tetszenek a különleges mintáikkal. Nem tudom mi, de valami nagyon vonz bennük. Lefotóztam néhány ilyet, pár síremléket, meg még egy szobrot is találtam egy kis dombon egy elkerített részben, gondolom, hogy valamilyen emlékmű lehet. Körbejártam az egészet, majd visszamentem a házhoz.
Délután befejeztük a garázsban a munkát, kihordtuk még a hátralévő apróbb tárgyakat a lomelszállító konténerbe, majd rátettünk még néhány falemezt, és mivel közben ürült annyi hely, lehoztuk a nővér szobájából az ágyat a garázsba, mert jövő héten azt is el fogják szállítani a kanapéval, fotellel, és egyéb bútorokkal. Ez után volt még egy kevés átrendezős munka, ami pár szekrény átköltöztetéséből állt, majd mindenki mehetett a dolgára. Ezalatt amúgy eléggé eltelt az idő, és lassan már lehetett készülni misére, mivel ma az estire kellett menjek, mert délelőtt órán voltam. Mise után vacsoráztam még, majd felmentem a szobába, és annak ellenére, hogy legalább öt dolog lett volna, amit szívesen csináltam volna, és szükség is lett volna rá, mégsem azoknak fogtam neki, hanem a szórólap megszerkesztésének, amit a nővér rám bízott az elköteleződésünk utáni közösségi megbeszélésen. Amúgy nem valami bonyolult a feladat, de szeretném tényleg szépen megcsinálni, és az ilyen számítógépes tervezéssel néha eléggé eltöltöm az időt, úgyhogy nem tudtam ezt se befejezni most este, de hátha holnap lesz rá lehetőség, hogy valamikor a végére járjak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése