Ma reggel a mise után ismét volt szentségimádás, azonban sajnos most is zene nélkül, de azért átültem a szélső padsorba, hogy látni lehessen a kápolnában levő Oltáriszentséget. Elég rossz hangulatom volt, mert reggel vitáztunk egy keveset a nővérrel a kenyérről meg egyebekről, meg továbbra is sokszor problémáim vannak az ittlétemmel, szóval elég rossz kedvem volt. Egyszerűen ültem a padban, de nem ment se az ima se semmi. Más padokban is ültek itt-ott emberek, és így az előttem levőben is volt egy bácsi, aki imádkozott, de igazából csak akkor tűnt fel, amikor felállt, s elindult kifele, ugyanis ekkor megállt mellettem, s átnyújtott egy kis füzetecskét, s azt mondta, hogy nekem adja. Kérdőn néztem fel rá, mert nem nagyon értettem a dolgot, nem azt amit mondott, hanem azt, hogy mi ez, és miért adja, de nem magyarázott semmit, hanem csak azt mondta, hogy tartsam meg, és elment. Bizonytalanul utánarebegtem még egy köszönömöt, de igazából még mindig az első meglepetés hatása alatt voltam. Csak ültem, és pislogtam, s néztem, hogy akkor most mi ez. Egy apró kis füzetecske volt, benne többnyire szövegek, s hogy lássam, hogy mi az, elolvastam, mit ír a hátán. Ott is volt néhány szép gondolat, de úgy döntöttem, ha már ideadta, biztos jelent valamit, ezért elolvastam az első oldalon lévő szöveget is, viszont ennél nem nagyon jutottam tovább, mert ez eléggé betette az ajtót. Szabadfordításban kb. ez állt rajta (kiemeltem azokat a részeket, amik nagyon megfogtak):
Fiatal apostolok által nagyon erőteljesen fog kiáradni a kegyelmem és kivezeti a többi fiatalt a sötétségből. Hatalmas tervem van a fiatalok számára. Én hívlak téged? Igen. Én hívlak téged. Már érzed a remegést a lelkedben, ahogy olvasod ezeket a szavakat. Én veled vagyok. Sosem hagylak el téged. Csatlakozz fiatal apostolokból álló csapatomhoz, és olyan örömöt és békét adok neked, amilyet sosem ismertél korábban. Minden bátorság és erő a tied lesz. Veled együtt visszavezetjük ezt a világot az Atyához. Megáldom a családodat és minden kapcsolatodat. Elvezetlek téged a Királyságomba. Csak te tudod végrehajtani azokat a feladatokat, amiket rád bízok. Ne utasíts el! Én a te Jézusod vagyok, és szeretlek téged.
Elolvastam ezt a részt, és úgy maradtam, mint a fogorvosnál. Nem tudom, hogy milyen füzetecske ez azt leszámítva, hogy keresztény, és katolikus templomban adta egy katolikus bácsi, de azt tudom, hogy mit éreztem akkor, amikor elolvastam ezeket a sorokat, ugyanis számos kérdésre adott választ, amik az utóbbi napokban-hetekben foglalkoztattak, és ugyanakkor annyira erősen éreztem, hogy nekem szól, hogy semmi kétségem sem volt afelől, hogy valóban Isten indította a bácsit, hogy pont most nyomja a kezembe, amikor ennyire bizonytalan és elcsüggedt voltam. Ami le volt írva benne, az tény, hogy teljesen általános, és mindenki számára ugyanúgy igaz lehet, mégis éreztem, hogy az egészen konkrétan nekem is szól, és valóban nagyon megerősített. Nem tudom, hogy ki volt a bácsi, az se biztos, hogy megismerném, ha újra látnám, viszont az biztos, hogy nagy jót tett velem azzal, hogy ezt nekem adta, mert lelkileg nagyon sokat jelentettek nekem ott ezek a szavak, és teljesen más lelkiállapotban hagytam el a templomot, mint ahogy beérkeztem.
Ahogy visszaértünk ezután a házhoz, szokás szerint tizenegy órai teaszünet következett, ami meglehetősen hosszúra nyúlt, mert a nővér nagyon beszédes kedvében volt, és miután leszidott az egyik szombati incidensük miatt, utána még egy olyan másfél órát mesélt mindenféle történeteket, hogy mikor milyen volt Magyarországon, Romániában, hogy vették ott a házat, meg ilyeneket. Nem volt amúgy unalmas, csak nagyon hosszú, és egy kis idő után kicsit fárasztó is, de mivel legalább neki nagyon jó kedve lett tőle, elviseltük a dolgot. Nekem amúgy konyhatakarítós napom volt, majd elmentünk Tündével kivenni a nővér meg az ő gyógyszereit, de onnan én nem jöttem vele haza, hanem egyből elmentem úszni, mert úgy döntöttem, hogy ha már ennyire jó a medence, akkor hetente legalább kétszer mindenképpen elmegyek, és a hétfőt meg pénteket határoztam meg úszós napnak, és amennyiben lehetséges, szívesen csinálnék még szerdán is valamilyen sporttevékenységet, de kezdetnek az úszást mindenképpen szeretném. Most is nagyon jól esett a vízben lenni, de mivel most kevesebbet álldogáltam, és sokkal többet úsztam, elég alaposan elfáradtam. Már akkor éreztem, hogy elég rendesen megdolgoztattam az izmaimat, ahogy ott tempóztam a vízben. Igazából most sem ültem sokat csak úgy nagyjából félórát, de jóval több volt benne a konkrét úszás, amit még utána is éreztem, mert szabályosan fájt a lábam, ahogy itthon mentem fel a lépcsőn.
Délután ebédeltünk, most kivételesen Kriszta főzött, mert elcserélte Andrással a mai napot, és lasagnát készített, ami nagyon finom lett. Ez után már nem volt semmilyen közös program mára, úgyhogy felmentem a szobámba, és miután elrendeztem néhány dolgot, kötögettem még egy keveset.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése