Ma kivételesen hamarabb találkoztunk, és egyszer reggelivel kezdtük a napot, az ima meg csak azután volt, mert kellett jöjjön fél kilenc körül a szerelő, aki az új bojlert hozza, és kicseréli a régit a konyhában. Amióta itt vagyok, azóta hallom a nővértől, hogy kell vegyen egy új bojlert lentre, mert azzal állítólag a villanyfogyasztás 40%-át megspórolhatja, ugyanis ami eddig volt, nagyon régi, és sokat fogyaszt, az új viszont gazdaságosabb. Most érkezett el az ideje a cserének, és amíg az imát mondtuk a kápolnában, meg is érkezett a pasas, és elkezdte a mindenféle szerelési munkálatokat a kamrában. Mi utána elmentünk misére, és a szentségimádás után hazamentünk a teaidőre. Mondta a nővér, hogy készítsek valami innivalót a szerelőnek, így csináltam neki egy kávét, mert azt kért, majd utána mindenki felment a szobájába. Kicsit körülményes lett volna bármit is csinálni a konyhában, mert először is minden fel volt fordítva, és tele volt szerszámmal, a kamrából kihozott dolgokkal, meg porral, másodszor pedig el volt zárva a vízvezeték, és anélkül nem igazán lehetett semmit se csinálni.
Fent voltam én is a szobámban, majd egy idő után elkéreztem úszni. Azt terveztem, hogy odafele bemegyek a könyvtárba, és kiveszem az első könyvet, ugyanis miután a hétvégén befejeztem a német regényt, el akartam kezdeni a Narnia krónikáit angolul, de csak a 2-4-es részeket tudtam eddig megvenni, így az elsőt a könyvtárból akartam kikölcsönözni, bár előtte volt egy olyan gondolatom, hogy még egyszer körbejárom az üzleteket, hátha azóta valaki beadta valamelyik segélyboltba, s megvehetném, és akkor egyből a saját példányomat olvashatnám majd. El is indultam a főutcán, és beléptem két üzletbe is, ahol tudom, hogy olcsón vannak könyvek, de nem találtam meg, majd a kedvenc üzletem következett, ahol azt a három részt is vettem korábban. Ahogy megálltam a pultnál és a polcot fürkésztem, ahol lennie kellett volna, nem láttam, de bennem mentem az üzletben, mert még egy könyvre rá akartam keresni, majd kifele, megint megálltam a kérdéses polcnál, és alaposan végigfürkésztem a szememmel minden kisebb könyvet, ami méretben kb. akkora, mint a korábbiak, de nem láttam, majd ahogy kicsit balra csúszott a tekintetem megláttam egy vastag fekete könyv gerincén az aranyszínnel világító betűket: NARNIA. Egyszerűen nem jött, hogy elhiggyem, amit látok, de egyértelműen az volt. Bekéreztem a polchoz, hogy megnézhessem közelebbről, s ahogy kinyitottam, láttam, hogy ugyanúgy egy kötetben van a hét rész, mint ahogy magyarul is megvettem korábban. Megfelelő sorrendbe vannak állítva, eredeti képekkel és eléggé szép kivetelzésben ott van benne az összes történet. Kicsit szamárfüles helyenként, meg van néhány lap, ami kicsit ki akar esni, de amúgy nagyon jó állapotban van, és egy szép, erőt sugárzó oroszlán rajza van a borítón. Azon gondolkoztam, hogy ha én ezt megveszem, akkor mit csinálok a többi hárommal, ami már megvan, mert azért már egyszer fizettem kb. két fontot, de ez annyira szép volt, hogy nem volt szívem otthagyni, annál is inkább, mert ebben tényleg benne van az egész, szépen, egységesen, és akkor nem kell többet vadásszam egyesével a köteteket, amik valószínűleg drágábban jöttek volna ki külön-külön, meg amúgy se lettek volna mind ugyanazon sorozat tagjai, hisz már az a három, ami megvan is két külön kiadás része. Megvettem hát ezt, 2 font 50 pennyt fizettem érte, vagyis kb. 12-13 lej volt (az otthoni könyv árának kb. a tizede), és így már végül nem volt szükség arra, hogy a könyvtárba menjek, mert amit az elkövetkezendő időszakban terveztem olvasni, az mind ott volt egyetlen kötetben a táskámban. Elmentem úszni, és kicsit tovább maradtam, mint korábbi napokon, hogy tényleg megmozgassam az izmaimat, majd hazamentem.
Épp akkor fejezte be a srác a szerelést, és miután a papírmunkát is elrendezték, elment, mi pedig foghattunk neki újra a konyhatakarításnak. Hiába mondtam szombaton a nővérnek, hogy nem most kéne nagytakarítást tartani a konyhában, mert ha a szerelő itt dolgozni fog, akkor nagy felfordulást csinál, s kosz marad utána, nem érdekelte, szombaton nagytakarítás volt, most meg, hogy elment, kezdhettük elölről az egészet, ráadásul most spéci antibakteriális szerrel is le kellett takarítani mindent, hogy nehogy bárkinek valami baja legyen attól, hogy ő itt dolgozott. Nagyon utáltam azt is, hogy így teljesen fölöslegesnek bizonyult az egész szombati munkánk, pedig én ezt mondtam előre, de a nővér nem akart hallgatni rám. Neki könnyű, hisz nem ő dolgozott se szombaton, se ma, szóval neki semmiség ránkszólni, hogy csináljuk meg, de ha ő is dolgozna, meggondolná, hogy ésszel csinálja a dolgokat, s ne csak a puszta hangulati ingadozása alapján.
Egy idő után a konyha kezdett hasonlítani eredeti állapotára, így elment Kriszta és Tünde, hogy megvegyék a halat és krumplit, ami a mai ebéd volt, mivel a konyhában nem volt lehetőség időben nekilátni főzni. Elég későn ettünk még így is, bár megérte a várakozás, mert nagyon finom volt és hihetetlenül jól esett. Mosogattunk, majd felmentünk a szobáinkba. Én kötögettem még egy kicsit, majd lefeküdtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése