Ma volt a harmadik reggel, hogy arra ébredtem, hogy fűtenek, de igazából semmit se ér a reggeli fűtés, ha rá pár percre úgyis kimész a szobából, és este, mikor ott kell ülni bent, akkor meg lehet fagyni az asztal mellett. Tegnap este már kezdtem egyre inkább Whoopi Goldbergre emlékeztetni, ahogy a Spiclik sipirc (Jumpin' Jack Flash, 1986) című filmnek az elején kinéz (ágyból kikelve vastag zoknival, papuccsal, sállal és sapkával), mivel fürdés után a nem túl hosszúszárú pizsomámhoz én is fel kellett vegyem a térdig érő zoknit és a vastag papucsot, felülre meg a polárt, hogy meg ne fagyjak, amíg lefekszek.
A reggeli és a mise a szokott rendben zajlott, és ahogy előre sejteni lehetett, ma egy harmadikféle Ave Mariára tették ki az Oltáriszentséget. A három napra visszatekintve, szerintem az első változat a legismertebb, azt még Bobby McFerrin is énekli, viszont a mai tetszett nekem a legjobban, hatalmas mélységek és magasságok voltak abban a dalban, ha nem is az ének részében, de a zenében mindenképp, egyszerűen gyönyörű volt.
Miután visszaértem a házhoz, délelőtt konyhát takarítottam, majd az első szabad órámban mentem a kápolnába személyes imaidőre. Nem terveztem különösebben előre, de volt egy olyan érzésem, hogy akár személyes szentségimádást is tarthatnék, hisz szombat óta mostmár én is kinyithatom és becsukhatom a tabernákulumajtót, így miután lehoztam a Szentírást, mentem, hogy vegyem el a kulcsot, majd miután mindent szépen előkészítettem, kinyitottam a szekrényke ajtaját. Szerintem azóta, hogy vasárnap este becsuktam, senki sem nyitotta ki, mert a nővérnek elegendő a reggeli közös imánk, meg a félóra a templomban, Tünde napok óta panaszkodik, hogy nem volt rendes imaideje, Kriszta meg nem nagyon volt itthon az utóbbi időben, úgyhogy nem nagyon volt más, aki kinyissa. A szentségtartóhoz nem érhetek (mert ahhoz nem tudom, mit kéne még csinálni, s a házból egyelőre csak Kriszta és a nővér vehetik ki), de jól hátranyitottam az ajtót, és így is gyönyörűen látszott. Az elején énekeltem néhány dalt, majd csendes imával folytattam, és a legvégén olvastam még egy keveset a Bibliából. Nagyjából másfél órát lehettem bent, de az annyira jól esett, hogy semmiért se adnám, aztán mikor menni kellett, szépen visszacsuktam az ajtót, és behúztam a függönyt, ahogy kell. Olyan jó volt, hogy igazából még akkor se kívántam kijönni, de ismét kellett menjek Andrással ahhoz az irodához, hogy segítsek neki a fordításban a munkakeresésével kapcsolatban. A hölgy amúgy nagyon kedves volt ma, és tetszett neki az előrelépés, amit a két hét alatt látott, majd további útmutatásokkal elengedett. Visszafele beléptünk még vagy két üzletbe vásárolni, mert ő valami tusfürdőt, én meg cipőbe való betétet akartam venni, mert kezdett sérteni a régi, és reméltem, hogy ettől talán kicsit melegebb is lesz majd, így tudom még egy darabig használni a félcipőimet, és nem kell már szeptember közepén csizmában járjak. A visszaúton meg a háznál beszélgettünk még egy keveset, és most is megosztott valamit, ami elég komoly imaszándéknak tűnik nekem, még ha ő nem is ilyen céllal mondta, hanem egyszerűen csak előjött, viszont látom, hogy komoly sérülést okozott nála korábban ez a dolog, és nagy szüksége van a gyógyulásra, és ehhez az imákra is. Egyre jobban kezdem megérteni, hogy mi van a gyakran túlságosan is nyers viselkedése mögött, és egyre kevésbé tudok haragudni rá emiatt. Egyszerűen szükség van az imákra és Jézus gyógyító erejére!
Később vacsoráztam még egyet, ekkor Tünde került elő, akit ma jóformán alig láttam. Beszélgettünk egy keveset, majd felmentünk a szobákba. Amikor beértem, hatalmas meglepetésként ért, hogy nem tűnt bent hidegebbnek a levegő, mint amilyen a lépcsőház. Odamentem a fűtőtesthez, megfogtam, és éreztem, hogy kezd langyosodni. Majdnem megöleltem örömömben, és tapsolni lett volna kedvem, hogy végre meleg lesz a szobában, és valóban, rá egy félórára már lehetett érezni, hogy kellemes hőmérsékletű levegő áramlik abból az irányból. Tény, hogy nem lett szó szerint melegnek nevezhető a szoba, de sokáig melegebb volt, mint a folyosó, és éjjelre is épp azzal egyforma hőmérsékletűvé hűlt, de semmiképp se volt sokkal hidegebb, mint kint, és majd kiugrottam a bőrömből örömömben, hogy ma este már nem kell fagyoskodjak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése