Tündének ma volt az első angolórája, így a reggeli ima után el is ment. Én úgy döntöttem, hogy bemegyek a kápolnába még egy időre személyes imára, majd utána fogok neki a takarításnak és egyebeknek. A házimunka után ismét nekiálltam a szórólapokat készíteni. Igazából egyszerű kis lapocskákról van szó, amelyiken rajta van a keddi imacsoport időpontja, és a közösség pontos elérhetősége. Eredetileg azt a célt szolgálja, hogy ha evangelizálunk az utcán, akkor tudjunk adni belőle az embereknek, és utólag, ha úgy gondolják, akkor eljöhessenek. A problémát amúgy nem is a szöveg beírása okozta, hanem annak kitalálása, hogy hogy is nézzen ki az egész, és hogy milyen kép legyen mellette, esetleg a háttérben, hogy ne csak néhány sor szöveg legyen, hanem valami kis rajzocska is, ami esetleg felkelti az emberek figyelmét, vagy akár hívogató is. Hogy legyen lehetősége a nővérnek kiválasztani a legjobbat, tizenkét különböző változatot készítettem, mindegyiket más képpel. Volt, ahol jobbra, volt ahol balra igazítottam a rajzot, de olyan is volt, ahol a háttérbe tettem, és ráfuttattam a szöveget, viszont elég sok időbe telt mindeniket igényesen megcsinálni. Amikor elkészült, nyomtattam egy próbaváltozatot belőlük, és bevittem megmutatni a nővérnek. Nagyon el volt ájulva a munkámtól, hogy milyen szép és sokféle, mert nem csak a kép elhelyezése, de a lap mérete is változott egyes esetekben. Amúgy azt gondoltam, hogy kiválaszt majd egyet vagy esetleg kettőt, s azokat még átalakítom az esetleges igények szerint, s aztán abból nyomtat majd nagyobb mennyiséget, de ezek annyira tetszettek neki, hogy csak kettőt vett ki közülük, amelyek annyira nem jöttek be neki, s azt mondta, hogy a többiből mind nyomtassak majd, s megmutatta, hogy melyik mintából tegyek a két kiszelektált helyére is. Ahogy ezeket a módosításokat elvégeztem, ismét megnézte, majd mondta, hogy nyomtathatok akkor a két összeállításból 30-30-at, majd azokat még fel is kellett vágni. Ez a része a munkának eléggé unalmas és nagyon hosszú volt, pedig csak a felét kellett megcsináljam, mert a másik fele Tündére vár, de így is eléggé fárasztó volt, és nagyon érzem a kezemen az olló helyét, de valahogy csak a végére értem, viszont eltelt vele az egész délután.
Ebéd után volt egy kicsi szabadidőm, bár egyáltalán nem sok, majd készülni kellett misére, és utána egyből mentünk is az imacsoportba. Nagyon jól esett a mai este is, és csodálatos volt a dicsőítés. Rengeteg olyan dalt énekeltek, amit ismertem már korábbról, és mindeniket szerettem. A legújabb kedvencemet is elénekelték. Két hete hallottam először itt a dicsőítésben, és nagyon megtetszett, azóta gyakran ez jár a fejemben, s mind dúdolgatom, szerintem gyönyörű a dal.
Ahogy visszaértünk a házhoz, faltunk még valamit, majd mindenki igyekezett lefeküdni, hisz már nagyon késő volt, és holnap reggel megint iskola.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése