Már hetek óta vártuk ezt a napot, ugyanis Ray, aki múlt szombaton délben jött gitározni, erre a napra szervezett kirándulást a tengerpartra. Reggel nyolckor indultunk a tűzoltóállomástól, és busszal mentünk Weston-Super-Mare-re. Mind korán keltünk, és igyekeztünk elkészülni a pakolással, majd egy rövid napi ima után a tűzoltóállomáshoz mentünk az esőben, és eléggé el voltunk keseredve az időjárás miatt. Egy nagy piros busszal mentünk, ami utána még egy helyen megállt utasokat felvenni. Ott is zuhogott az eső, de az utazás alatt egy idő után elállt. Egy olyan két óra buszozás után megálltunk egy parkolónál egy hosszabb szünetre, ahol a szendvicsek egy részét meg is ettük. Itt már nem esett az eső, de eléggé hűvös, szeles idő volt, és csak reméltük, hogy a parton se lesz majd rosszabb. Nagyjából egy órányi további utazás után érkeztünk meg, és miután szóltak, hogy háromnegyed hatkor fogunk a busznál találkozni, mindenki szétszéledt. Mi együtt maradtunk a nővérrel és Maryvel és a móló felé vettük az irányt. A tenger gyönyörű volt, bár éppen apály idején érkeztünk, és eléggé messze bent volt a víz. Ettől függetlenül mindenkinek nagyon tetszett, és rengeteget fényképeztünk a mólón befele menet is.
Amikor elértük a móló végén lévő épületet, akkor hátul leültünk egy kicsit tízóraizni. Közben kisütött a nap, és nagyon kellemes meleg lett. Az asztalnál ülve néztük az alattunk hullámzó vizet, a környező szigeteket és egy idő után a víz tükrén csillogó napsugarakat is, majd lassan visszasétáltunk.
Ahogy visszaértünk az úthoz, átmentünk a túloldalra, és kaptunk egy-egy hihetetlenül finom fagylaltot. Mindenki másfélét választott, de senki sem panaszkodott a sajátja miatt, mivel valóban nagyon jóízűek voltak. Amikor ezt elfogyasztottuk, ismét átmentünk a túloldalra, mert Kriszta is meg én is mindenképpen le szerettünk volna sétálni a partra, hogy legalább a kezünket beledughassuk a tengervízbe, és mivel már dagály volt, egyre kinnebb csaptak a hullámok, és már nem kellett annyit menni befele. Nagyon finom puha homok volt a part legszélén, aztán befele menve lett egyre keményebb, majd egy idő után kis kagylókat és elhalt tengeri növényeket is lehetett látni benne, míg végül elértük azt a helyet, ameddig a tenger épp akkor kiért. Nagyon sokáig szórakoztunk ott a víz mellett, ami amúgy nem tűnt túlságosan hidegnek, bár egyikünk sem ragaszkodott hozzá, hogy fürödjön is benne, de azért nagyon jó volt ott a parton.
Ahogy innen elmentünk, valami olyasmi következett, ami engem hihetetlenül meglepett, s még akkor se értettem igazán, amikor ott álltunk a bejáratnál, ugyanis golfozni vitt a nővér. Természetesen nem rendes golfpályára, hanem mindenféle akadályokkal teletűzdelt minigolfra, de attól még ugyanolyan szokatlan volt az egész, hisz még sosem járt golfütő a kezemben, és eddig csak filmen láttam, hogy hogy golfoznak egyesek. Közeli tapasztalatom nem volt eddig ezzel a sporttal, bár a mai alkalmat is aligha lehetne szabályos játéknak minősíteni, hiszen annak ellenére, hogy mindannyian végigmentünk a pályákon, néha rá kellett segíteni itt-ott a labdára, hogy belemenjen a lyukba, de attól még nagyon szórakoztató volt az egész, és rengeteget nevettünk a szerencsétlennél szerencsétlenebb próbálkozásainkon.
Ez után volt egy kis nézetbeli eltérés köztünk és a nővér között, ugyanis két óra már el volt múlva, és mi megéheztünk, a nővér viszont az angol estebéd idejére szánta a "fish & chips"-et, amit Lorna jóvoltából fogyaszthattunk el ma ebédre. Végül az történt, hogy mi négyen megvettük és elfogyasztottuk a legközelebbi árusnál a miénket, míg Mary és a nővér azt mondták, hogy majd délután eszik meg. Itt történt az is, hogy szétváltunk tőlük, mert részben másfele szerettek volna menni, mint mi, így ők el is indultak hamarabb, mi meg amikor befejeztük az evést, akkor elkezdtünk sétálni egy sziklás emelvényen lévő épületegyüttes fele, ami nagyon szépen látszott már korábban is, és meg szerettük volna nézni közelebbről, de annak ellenére, hogy az út nem tartott volna tovább 10-15 percnél, még egy órára rá se értünk oda, mivel útközben megláttunk egy játszóteret, és úgy adódott, hogy előjött belőlünk a gyerek, és ottfelejtettük magunkat játék közben. Igazság szerint, ha csak megyünk a járdán tovább, akkor senkinek eszébe se jutott volna bemenni oda, viszont mivel mosdót kerestünk, ott meg feltűnt bent egy WC, ezért néztük meg, hogy azt írja a táblán, hogy ingyenes a belépés, és mentünk be csupán a mosdó kedvéért. Csak azt történt, hogy ha már bent voltunk, és vártuk egymást, akkor igen csábító volt a kínálat ahhoz, hogy csak ott álldogáljunk, így elkezdtünk kipróbálni pár dolgot, aminek az lett a vége, hogy még rá egy órára is ott játszottunk. Elmondhatatlanul jó volt, és rengeteget nevettünk közben, összességében nézve ez volt a nap egyik legjobb része, mert tény, hogy gyönyörű volt mindenhol a tenger, és valóban meseszép volt mindenütt a kilátás, és tényleg nagyon szeretem a tengert nézni, meg a parton sétálni, tehát ez már önmagában feltöltött volna, de ez a játszótér még csak rátett egy lapáttal, hisz amit csak lehetett kipróbáltunk, és remekül szórakoztunk közben. Nem tudom, mikor nevettem ennyit utoljára.
Egy idő után aztán mégiscsak folytattuk az utunkat, és elértünk addig a sziklás képződményig, ahol egy elkerített része is volt a tengernek, viszont az újabb apály miatt nem volt benne túl sok víz. Tettünk itt egy hatalmas kört ez a rész körül, majd megkerültük a sziklán lévő épületeket is, és elindultunk visszafele.
Ahogy visszaértünk a mólóhoz, volt még egy kis idő, így elindultunk befele egy utcán, hogy hátha látunk még valami hangulatosat a városból is. Útközben tudtam venni képeslapot és bélyeget, amit haza akartam küldeni, hogy lássák, hogy merre jártam. Túl sokat nem láttunk végül a városból, be kellett érjük egy templommal, majd újra a part fele vettük az irányt, ahol megírtam a lapot, majd sprinteltem még egy hosszút a legközelebbi postaládáig, ami végül kétszer olyan messze volt, mint amennyire emlékeztem, de szerencsére így is visszaértem az utolsó percekben a megbeszélt találkozóhoz. Készítettem még néhány utolsó képet a tengerről, ahogy már lenyugodni készül a nap, majd felszálltunk a buszra, és elindultunk.
A hazaút viszonylag csendesen telt, kilenc körül érkeztünk meg a házhoz. A nővér ideadta a láncot, amit medálhoz vett, hogy tudjuk szép rendes láncon hordani. Nagyon szépet választott, tetszik nekem, és szerintem talál is a kettő egymáshoz. Ez után már csak az volt hátra, hogy mindenki jó éjszakát kívánjon, és felvonultunk a szobáinkba. Gyönyörűségesen szép napunk volt, egyszerűen csodálatos volt minden, és még az időjárás is tökéletes lett kellemes meleg napsütéssel. Ennél szebb és jobb napot el sem tudtam volna képzelni mára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése